Navigátor
Három férfi 2014.05.10.

Egy másik szombaton Jézus a zsinagógába ment, és ott tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze béna volt. A törvénytanítók és farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e őt szombaton. Okot akartak találni ugyanis arra, hogy vádolhassák. Jézus ismerte a gondolataikat, mégis így szólt a béna kezű emberhez: "Kelj fel, és állj az emberek elé!" Ő felkelt, és megállt előttük. Jézus így folytatta: "Azt kérdezem tőletek: Vajon szabad-e a törvény szerint szombati napon valakivel jót vagy rosszat tenni? Szabad megmenteni vagy elvenni valakinek az életét szombaton?" Végignézett mindanynyiukon, majd ezt mondta a béna kezű férfinek: "Nyújtsd ki a kezed!" Az ember kinyújtotta a kezét, és az meggyógyult. A törvénytanítók és farizeusok azonban nagyon megharagudtak, és arról beszéltek egymás között, mit tehetnének Jézus ellen. (Lukács evangéliuma 6,6-11)

Ebben az evangéliumi részben három férfi képe látható. Az első a béna kezű ember, aki a mai társadalmunk férfi tagjait személyesíti meg. A jobb kéz a cselekvés keze, az a kéz, amely előreviszi, megváltoztatja a világot. Ez a kéz béna, funkciója elhalt, gátolt.

A béna kezű vagy fogyatékkal élő gyenge férfi. Azt mondja róla az evangélium: ott volt a zsinagógában. Ő csak ott volt. Úgy egyszerűen. Nem kezdeményez, nem akar semmit, csak van. Nem megy oda Jézushoz, nem kér semmit tőle. Ha Jézus nem szólítja meg, akkor nem történik semmi az életében. Ott van az, aki minden problémáját meg tudja oldani. Ott áll néhány méterre, és nem szól hozzá semmit. Nem a beteg a cselekvő fél, hanem Jézus. Szinte rá kell vennie, hogy engedje magát meggyógyítani. "Kelj fel és állj ide!" Irányítani kell. Teljesen passzív élete legnagyobb eseménye közepette. Passzivitása mellett azonban engedelmes. Megteszi azt, amit Jézus parancsol neki. De ami a legfurcsább, hogy mindeközben nem szól semmit. Nem kér gyógyulást, szabadulást. Nem veti magát Jézus elé. A csoda után nem mond köszönetet, nem szalad el, hogy világgá kürtölje, ami vele történt. Jézusnak őt nem kell felszólítania, hogy ne beszéljen róla. Ő a passzív férfi. Nem cselekszik semmit, csak reagál. Nincs önálló akarata, nem akar változtatni a világon. Sodródik. Talán nem is érti, mit kellene tennie. Nem érezzük rajta, hogy lennének céljai, volna ereje. Élete a körülmények uralma alatt van. Ő az autoritásukat vesztett férfiak prototípusa.

Sajnos a mai társadalomban túl sok béna kezű férfi van. Akik nem értik az életet, csak sodródnak. Jézus közelében nem tudnak mit kezdeni önmagukkal, Jézussal. Nem értik, mi az élet lényege. Ha Jézus nem szólítja fel őket, akkor végigélik az életüket bénán. Képtelenek arra, hogy eldöntsék, miért és miként élnek, s hogy kik akarnak lenni igazából. Ez az egyik oka annak, hogy hiányzik manapság a "férfilelkiség". S ezért találunk annyira kevés férfijellemet. A legtöbb férfi képtelen arra, hogy belülről értse meg és ösztönözze magát. Külső ösztönzésre van szükségük, valami olyasmire, ami gerjeszti, dicséri, támogatja, biztosítja őket, mielőtt valamire vállalkoznának. Ez ellentétes a lelkiséggel, amit férfilelkiségnek hívunk. A lelkiség azt jelenti, hogy saját energiaforrásból élünk. Ehhez semmilyen külső segítség nem szükségeltetik.

Bár gyógyulásról szól ez az evangéliumi történet, de valójában meggyógyult-e ez a férfi? A történet nem ad támpontot erre. Meggyógyult a keze, de vajon a passzivitása megváltozott-e?

Azután ott vannak a farizeusok és az írástudók. Ők egyházi emberek, a vallás képviselői. Komolyan veszik a vallást. Annyira, hogy meg akarják akadályozni, hogy valóságos, életet megváltoztató találkozás jöjjön létre Isten és ember között.

Jézus jelképezi a teljesen újat, az életet, ami mindig más, mindig változik. Őt nem lehet beskatulyázni.

A farizeusok elé saját gondolataik, elveik falként magasodnak, és nem engedik, hogy mögé lássanak, s felfedezzék az életet, majd hátuk mögé vessék önnön ideológiájukat. Ugyanezt lehet tapasztalni manapság is mindenfelé: egymást legyűrni akaró ideológiákat, saját gondolati várukba zárt embereket.

A történetből több dolgot lehet megtudni a farizeusokról: leselkednek, nem vállalnak elkötelezettséget, hanem biztosnak vélt álláspontról figyelnek. Kritizálnak, és távolságot tartva ítélkeznek: vajon gyógyít e szombaton, hogy vádat találjanak ellene?

Kiderül, hogy vannak gondolataik. Ám nem mondják ki azokat. Hallgatnak, amikor Jézus kérdezi őket.

Aztán haragra gerjednek, sértve érzik magukat - akkor aztán már beszélnek. Azon vitatkoznak, hogy mivel foghatják meg Jézust. Hogyan tudnák ezt a szabadságot, életet, amit Jézus képvisel, elfojtani.

Ezek a férfiak háromszorosan rabok: gondolataikban, félelmeikben, csoportjukban, amelybe tartoznak. Nem önállóan lépnek fel, hanem klikkben. Az uralkodó vallási álláspontot képviselik, úgy vélik, hogy így kell gondolkodnia egy embernek. Csoport nélkül képtelenek a gondolkodásra, létezésre. Nem egyéniségek, hiányzik önálló tudatosságuk, saját lelkiismeretük.

Végül ott van Jézus. E mindössze öt versből megtudjuk róla, hogy megy, tanít, felismer, és elébe megy a vádaskodásnak, anélkül azonban, hogy pánikba esne. Jézus minden indulat nélkül szemébe néz ezeknek az embereknek. Ismeri a gondolataikat. Ő tudja, hogy mit akar. Ő maga az, aki konfrontálódik a hallgatóságával. "Kérdem tőletek, szabad gyógyítani.?" Mindegyikükkel szembenéz, nem kerüli a tekintetüket. Mint egy párbaj. Szemtől szemben az ellenfeleivel. Vár. Azután megszólal: "Nyújtsd ki a kezedet!" Jézus nem mentegetőzik, nem magyarázkodik, csak szól. Nem vár tapsra, szemmel láthatóan nincs szüksége elismerésre. Elviseli, hogy szövetkezzenek ellene. Képes szenvedni anélkül, hogy megsértődne.

Poór Balázs

 

Ha szeretne értesítést kapni a folyóirat frissítéseiről, kövessen minket a Facebookon, vagy íratkozzon fel hírlevelünkre - bővebb információk a Kapcsolat menüpontban...

Facebook oldalunk:   A főoldalon is lájkolhat bennünket:
 

Oszd meg a Tumblr-en