Navigátor
Ki segíthet? 2014.03.06.

Szinte egész történelmünkön végigvonul egy vitakérdés, amely a mai napig nincs nyugvóponton: vajon az ember eredendően jó, s csak a körülmények rontják el, vagy pedig születésünktől fogva valamilyen meghatározhatatlan rossz működik bennünk - s ennek következménye a világban lévő rengeteg nyomorúság? Jónak vagy rossznak születünk?

Nem könnyű a válasz, ha a tapasztalatainkból indulunk ki. Tengernyi a nyomorúság a világban, sokszor mi magunk sem tesszük a jót, amire a lelkiismeretünk indít, ugyanakkor mégis találkozhatunk becsületes emberekkel, igaz barátságokkal, szeretettel, jó dolgokkal is. Ha éppen pesszimistább hangulatban vagyunk, arra hajlunk, hogy minden rossz; ha kevésbé, inkább arra voksolnánk, hogy az ember eredendően jó.

Fontos kérdés ez, mert a választól függően teljesen más a követendő út. De hol találhatunk bizonyosságot? Egyetlen forrás van, amelyre építeni lehet: ha Isten megmondja, mi a válasz a kérdésre. A Biblia nem kertel: ".meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is." (Római levél 3,10-12) Eléggé mellbevágó kijelentés ez. Isten szavát illik komolyan venni, ám máris kísérletet kell tennünk annak az ellentmondásnak a feloldására, amely a Biblia kijelentése és a tapasztalataink között van: tudniillik egyfelől azt olvassuk, hogy nincs az emberben jó, másfelől mégis tapasztalhatunk jót is a hétköznapokban.

Jézus egy alkalommal ezt mondta: "Senki sem jó, csak egy, az Isten." (Márk evangéliuma 10,18) Pál apostol pedig ezt írta: "Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt jó kedvéből." (Filippi levél 2,13)

Máris előttünk áll tehát a megoldás: van jó az emberben, van jó a világban, de ez a jó nem eredendően van bennünk, hanem Isten volt az, aki valahogyan elsegített ezekre a pozitív dolgokra. Isten jó, jó dolgokat munkál bennünk, és jóra vezet. Mi következik ebből? Nem más, hogy ha jó dolog van az életemben, akár tudok róla, akár nem, azt Isten munkálta - tehát máris valamilyen kapcsolatban vagyok vele, érdeklem őt, törődik velem. Ha tudatosan a jóra törekszem, amellett döntök, akkor a kapcsolatom is mélyülni fog vele.

Ha az ember eredendően, a saját erőforrásaiból képtelen a jóra, akkor mi következik ebből? Elsősorban az, hogy szükségünk van segítségre - de talán többre is, mint segítségre. Ha én kőműves vagyok, és fel tudok építeni egy falat, jó, ha van segítségem, akivel könnyebben vagy rövidebb idő alatt el tudom végezni a munkát. Ekkor van mire alapoznom, értek hozzá, képes vagyok a munka elvégzésére - de jól jön a segítség. Ám mi van akkor, ha nem értek a falazáshoz? Akkor jönnie kell valakinek, aki megcsinálja, amire én képtelen vagyok - ez esetben viszont nem segítségről beszélünk, hanem arról, hogy valaki elvégzi, amit én nem tudok.

Valaki, akinek van hatalma véghezvinni azt, amire nekem nincs hatalmam. Az ember egyetlen reménysége abban van, hogy van Isten, akinek hatalma is van mindannak véghezviteléhez, amit csak akar. Ha együttműködöm vele, adok teret e hatalomnak, akkor jó irányba halad az életem. Az ember szabad választással felruházott lény: Isten segít, de csak akkor teszi, ha én is akarom. Semmit nem akar az emberre erőltetni, nem él vissza a hatalmával, tiszteletben tartja a szabad döntésünket, választásainkat - hiszen éppen ezek tesznek minket emberré.

Mire használja Isten a hatalmát? Jót akar nekünk, embereknek? "Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson." (Timótheushoz írt I. levél 2,4)

Ezek a legnagyobb dolgok, amiket csak elképzelhetünk. Isten hatalma az ő jelenlétében nyilvánul meg - ezért akar mind szorosabb kapcsolatba kerülni az emberrel, hogy ebben a kiteljesedő kapcsolatban egyre inkább átalakulhasson az életünk, egyre inkább képesek legyünk - általa - a jóra, a helyes tettekre. A kapcsolat, ami kezdetben olyan távolinak tűnhet, egyre személyesebbé válik, mind mélyebben megismerve az ő személyét, a szavát, gondolatait a Biblián keresztül.

Az Istennel való kapcsolat nem csak a kiváltságosoké. Így szól Isten: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Máté evangéliuma 11,28)

Szabó Ferenc - Poór Balázs

 

Ha szeretne értesítést kapni a folyóirat frissítéseiről, kövessen minket a Facebookon, vagy íratkozzon fel hírlevelünkre - bővebb információk a Kapcsolat menüpontban...

Facebook oldalunk:   A főoldalon is lájkolhat bennünket:
 

Oszd meg a Tumblr-en