Navigátor
A legfélreértettebb lény2014.01.06.

Semmi sem keserít el jobban bennünket, mint az, ha félreismernek. Újra és újra átéljük, hogy még a legjobb szándékainkat is félremagyarázzák, vagy gonosznak tartják. A csalódások között ez a félreértettség a leginkább elszomorító. Néha úgy tűnik, hogy életünk vég nélküli félreértések sorozata.

Ám van valaki, akit nemcsak néhányan értenek félre, hanem mindenki, kivétel nélkül. Ez a valaki Isten. Valahányszor hallunk róla, kezdjük magunkat rosszul érezni valahol legbelül. Elfoghat a félelem, hatalmába keríthet az irtózás, az agresszió... De miért is történik ez?

Különböző információk, meg nem értett és fel nem dolgozott tapasztalatok alapján alakítjuk ki a véleményünket. Olvastam egy jó könyvet arról, hogy Isten ilyen meg ilyen. Egy tanárom, ismerősöm mondta róla, hogy ő emilyen vagy amolyan. Két fő vélemény forog közkézen. Az egyik szerint Isten egy maffiavezér, aki folyamatosan csak úgy gyilkolgat, szórakozik az emberekkel, és általunk ismeretlen ok miatt állandóan nehezíti az életüket. Alig várja, hogy jöjjön egy új nap, amikor árthat a szegény embereknek. Újabb és újabb terveket sző, hogy rettegésben és félelemben tartson bennünket. Félhomályos szobájában ücsörög, és angyalai, a bérgyilkosok végrehajtják a parancsait. Egy volt kollegám ezt mondta 2007-ben, a nagy cunami idején: "Nagyon jó voltál, Isten, megöltél háromszázezer embert. Gratulálok! Hol voltál, miért nem mentetted meg őket? Te gyilkos!" A másik vélemény sem sokkal jobb: a könyvelő Isten, aki pontos feljegyzést készít minden tettünkről. Mindig figyel, mindent tud, és mindent feljegyez, hogy annak alapján igazi bürokratikus módon elítéljen, és a pokol kénköves bugyraiba vessen. Ráadásul még arra is képes, hogy szenvtelenül, egy örök életen át nézze szenvedéseinket. Igazi hivatalnok módjára, fekete kézelőben ül az asztalánál és jegyzetel, kivon, hozzáad, oszt és szoroz, érzelmei nincsenek, csak szabályai.

Meglehetősen gyászos képek ezek. Hasonlítanak például az ókori görög istenekhez, azok pont ugyanilyenek voltak. Csak látszólag változott a világ az ókor óta?

Milyen lehet Istennek ez az egész? Hogyan élheti meg a félreértést?

Előfordult, hogy találkoztunk madarakkal, amelyeket megpróbáltunk etetni: nálunk az eleség, talán elfogadják. Megpróbálok közelebb menni hozzájuk, hogy megsimogassam őket, ezzel kifejezve szeretetemet. Szeretlek benneteket, kis madarak! Ezt próbálom elmondani nekik. Ekkor megriadnak, elrepülnek. Nem történt semmi komoly, csak egy mozdulat volt, amitől megijedtek. Nem akartam bántani őket. Miért nem értették meg, hogy szeretem őket? Én csak. Belém hasít a fájdalom. Félreértettek. Nem tudom elmondani nekik. Mennyire másképp történt volna, ha én is madárrá válhattam volna. Ha erre képes lennék, akkor az ő nyelvükön el tudnám magyarázni nekik, hogy szeretem őket. Akkor talán közel engednének magukhoz.

Kedves Olvasó! Isten ugyanezt tapasztalja velünk kapcsolatban. Ő szeret bennünket, szeretné, hogy hozzá menjünk. De mi nem értjük Őt. Félünk tőle. Sokszor és sokféleképpen szólt már az emberiséghez, de nem értettük. Ezért csak egy választása maradt. "Vaddá" vagy "kismadárrá" változott, eggyé azok közül, akikhez közel akart menni, hogy így elmondja: Szeretlek benneteket!

Isten emberré lett. Ennek csak egy értelme van, az, hogy elmondja: Ne féljetek tőlem!

Isten emberré lett, és erről az emberről sokat tudhatunk. Jézusnak hívják. Ha én átváltoztam volna madárrá vagy erdei vaddá, azt mondanám, hogy megaláztam magam. Isten emberré lett - Ő sokkal inkább megalázta magát. Az univerzum teremtője emberként élt a földön. Miért? Mert el akarta mondani: Szeretlek, és minden bajodban veled vagyok! Jézus egész élete, minden tette a szeretet volt. Talán azt gondoljuk, hogy Isten az életünkre tör - Jézus feltámasztotta a halottakat, nem ítélkezett, csak szeretett. Azt gondoljuk, meg akar büntetni - Jézus azt mondta: az ítélkezzék, aki maga is bűntelen. "Én nem ítéllek el, menj békével." Úgy csúfolták, hogy Ő a bűnösök barátja. Akármerre járt, jót tett. Az emberek nem féltek tőle. Vonzódtak hozzá, mert jó volt vele lenni. Megérthették, hogy amilyen Jézus, olyan Isten.

Egyszer egy leprás jött hozzá, és ezt mondta neki: "Ha akarod, meggyógyíthatsz." Jézus megindult szívvel kinyújtotta kezét, megérintette, és ezt mondta neki: "Akarom, gyógyulj meg!" Milyen visszataszító és félelmetes egy leprás. Jézusnak egy szava is elég lett volna a gyógyuláshoz, de Ő hozzáért. Isten kinyújtotta a kezét, mintha ezt akarná mondani: Miért nem jöttök hozzám, emberek? Amint odajöttök, én megérintlek, akármilyen piszkos leprás vagy. Mindegy, milyen vagy, csak gyere, mert szeretlek!

Mit akarhat Isten egy ilyen embertől, mint én? Akar-e egyáltalán megmenteni engem? Az egész életem egy csőd, mindent elrontottam!

Az emberiség legnagyobb félreértése, amit mindenki félreért, az Isten szeretete. Isten nemcsak sajnál minket, engem, azt, aki bajban van, hanem szeret is. Ő a Teremtő, akitől születtünk. El tudjuk képzelni, hogy aki az életünket adta, valaha is elfordul tőlünk? "Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!" (Ésaiás 49,15)

A szeretet maga Isten. Ő nemcsak gondol ránk, vigyáz az életünkre, hanem telve van irgalommal irántunk. A feladatunk annak kiderítése, hogy ez pusztán egy újabb vélemény, vagy maga a valóság. A félreértést legegyszerűbben úgy tudjuk eloszlatni, ha megismerjük a beszélőt, akit félreértettünk. A feladat adott. Az evangéliumok a Bibliában azt az Istent mutatják be, aki eljött közénk. Most már csak rajtunk áll, meg akarjuk-e ismerni Őt.

Poór Balázs

 

Ha szeretne értesítést kapni a folyóirat frissítéseiről, kövessen minket a Facebookon, vagy íratkozzon fel hírlevelünkre - bővebb információk a Kapcsolat menüpontban...

Facebook oldalunk:   A főoldalon is lájkolhat bennünket:
 

Oszd meg a Tumblr-en