Navigátor
Egy felszabadított rabszolga levele volt urának2013.12.02.

Big Spring, Tennessee: Nemrégiben került elő az a levél, amelyet valamikori gazdájának, bizonyos P. H. Anderson ezredesnek írt volt rabszolgája, Jourdan Anderson, 1865 augusztusában. Az ezredes szerette volna, ha kipróbált embere visszatér hozzá, és újra a farmján dolgozik.

Anderson megszökött a rabszolgaságból, szabad emberként fokozatosan emancipálódott, aminek fontos állomásaként Ohióba érve bérmunkához jutott, s ebből támogatni tudta a családját. Most előkerült, meglepően stílusos levele arról árulkodik, hogy a rabszolga és az ura közötti kapcsolatrendszer adott esetben sokkal bonyolultabb lehetett annál, mint azt ma feltételezzük. Néhány részlet az érdekes kordokumentumból, amelynek írója a jelek szerint tisztában volt nemcsak a helyesírással, de a különböző angol múlt idők helyenként bonyolult szabályaival is.

"Uram! Levelét megkaptam, és boldogan láttam, hogy nem feledkezett meg Jourdanról, s hogy azt akarja, menjek vissza és éljek magánál, ígérve, hogy jobban bánik majd velem bárki másnál. Gyakran nyugtalanul gondoltam magára. Azt hittem, a jenkik már régen ezelőtt felakasztották a házában talált lázadók rejtegetéséért. Felteszem, soha nem hallottak arról, hogy Martin ezredeshez jőve megölte az uniós katonát, akit a százada az istállójukban hátrahagyott. Noha kétszer is rám lőtt, amikor eljöttem magától, nem szívesen venném hírét, hogy baja esett, és boldoggá tesz, hogy még él. Jót tenne nekem, ha újra visszamehetnék a drága régi otthonomba, és láthatnám Miss Maryt és Miss Marthát és Allent, Esthert, Greent és Lee-t. Adja át nekik szeretetem, és mondja meg nekik, hogy remélem, ha nem is ebben a világban, de egy jobbikban találkozunk. Visszamentem volna, hogy mindnyájukat meglátogassam, amikor a nahsville-i kórházban dolgoztam, de az egyik szomszéd azt mondta, Henry le fog lőni, ha csak alkalma nyílik rá."

A korábbi rabszolgatartó által ajánlott lehetőségről ezt írja:

"Pontosan akarom tudni, micsoda az a jó lehetőség, amit nekem ajánl. Itt úgy-ahogy megvagyok. Havi huszonöt dollárt kapok, meg élelmet és ruhát; Mandynek kényelmes otthona van - az emberek Mrs. Andersonnak hívják -, a gyerekek - Milly, Jane és Grundy - meg iskolába járnak és jól tanulnak. A tanító szerint Grundynak elég jó feje van ahhoz, hogy lelkész legyen. Járnak a vasárnapi iskolába, s mink Mandyvel rendszeresen járunk templomba. Kedvesek velünk. Néha halljuk, ahogy mondják: >Rabszolgák vótak azok a színes népek< odalenn Tennessee-ben. Fáj a gyerekeknek, amikor ilyen megjegyzéseket hallanak; de én mindig mondom nekik, Tennessee-ben nem volt szégyen Anderson ezredes alá tartozni. Büszke lett volna, mint ahogy én is voltam, sok nigger, ha magát gazdának szólíthatta volna. Mármost ha maga ír nekem és megmondja, milyen bért fizet, akkor könnyebben tudok dönteni, érdemes-e visszaköltöznöm."

Aztán Jourdan elmagyarázza, bármit is ajánljon a volt gazda, ő azt már a maga erejéből elérte, kivéve a pluszbért:

"A szabadságot illetően, amire maga azt mondja, megadja, semmit se nyerek, ha számolok, mivel 1864 óta megvan a szabadságlevelem a nashville-i részleg elöljáró-főigazgatójától. Mandy azt mondja, fél viszszamenni, ha nem lát valami biztosítékot arra, hogy igazságosan és kedvesen bánik velünk; és oda jutottunk, hogy őszinteségét leellenőrizendő arra kérjük, küldje el a bért megszolgált időnk után. Ettől elfelednénk és megbocsátanánk a régi sérelmeket, s a jövőben igazságosságára és barátságosságára hagyatkoznánk. Én harminckét évig szolgáltam magát hűségesen, Mandy húszig. Nekem havi huszonöt, Mandynek heti két dollárjával a mi keresetünk annyi mint 11 680 dollár. Ehhez adja hozzá a kamatokat arra az időre, amennyire a bérünket visszatartotta, és vonja le belőle, amit a ruházkodásunkra, nálam a három orvosi vizitre, Mandynél a foghúzásra költött, és akkor kijön, mennyi jár igazság szerint. Kérem, a pénzt a következő címre küldje: V. Vinters, Esq., Dayton, Ohio. Ha nem fizeti meg múltbeli hűséges munkánkat, a jövőre vonatkozó ígéreteiben se nagyon hihetünk. Bízunk abban, hogy a jó Teremtő felnyitotta a szemét mindarra a rosszra, amit maga és felmenői tettek velem és a felmenőimmel azzal, hogy bennünket generációkon át gürcöltettek a maguk javára, fizetség nélkül. Itt a béremet minden szombat este megkapom; de Tennessee-ben a nigger számára épp úgy nem volt fizetésnap, ahogy a lovak meg a tehenek számára se volt. Bizonnyal eljön a nap, amin megfizetnek azoknak, akik bérmunkásaikat becsapták."

Jourdan a gyerekeire vonatkozó kis kitérő után így zárja sorait:

"George Cartert üdvözlöm, és köszönöm neki, hogy elvette magától a pisztolyt, mikor rám lövöldözött. Öreg szolgája, Jourdan Anderson."

Forrás: us.history.wisc.edu/hist102/pdocs/anderson_letter.pdf

http://nepszava.com/2012/02/amerika/egy-felszabaditott-rabszolga-levele-volt-uranak.html

 

Ha szeretne értesítést kapni a folyóirat frissítéseiről, kövessen minket a Facebookon, vagy íratkozzon fel hírlevelünkre - bővebb információk a Kapcsolat menüpontban...

Facebook oldalunk:   A főoldalon is lájkolhat bennünket:
 

Oszd meg a Tumblr-en