Navigátor
Rabszolga2013.11.18.

Mauritánia . Salma rabszolgák gyermekeként született, 1956-ban. Kisgyermekként is reggeltől estig dolgoznia kellett, nem számított, hogy beteg-e vagy sem. Később gyermekei születtek, de nem törődhetett velük, ha betegek voltak, mert akkor is a gazdája gyermekeivel kellett foglalkoznia. Gyakran megverték, bottal vagy bőrszíjjal. Egy napon, amikor az édesanyját ütlegelték, megpróbált közbeavatkozni - vesztére. Megkötözték, megverték, és tüzes vassal megbélyegezték. Megpróbált megszökni, de megtalálták. A családi tábor közepén egy datolyapálmához kötötték, és egy hétig ott hagyták, a családfő pengével megvagdalta a csuklóit. Néhány évvel később sikerült átszöknie Szenegálba, onnan Amerikába került. Most azért dolgozik, hogy a gyermekeit is kimenthesse Mauritániából.

Kína . A kommunista párt egyik tisztviselőjének fia téglagyárat működtetett, ahol gyermekek is dolgoztak, a legfiatalabbak nyolc év körüliek voltak. A téglaégetőkben napi 16 órát kellett robotolniuk. Sokukat az utcán fogdosták össze, hogy aztán olcsón túladjanak rajtuk, és gyárakban, bányákban dolgozzanak. Kutyák és gengszterek őrizték a gyerekeket, nyomorúságos körülmények között, felnőtt munkásokkal összezárva tengődtek. Szállásuk a téglákra terített mocskos takarókból állt, a gyárban aludtak, lakatra zárt ajtók és bedeszkázott ablakok mögött. Több gyermeket agyonvertek az őrök. Vizsgálat indult, és a gyermekeket kiszabadították. Sok gyermek lábán és csípőjén találtak gennyes égési sebeket.

Magyarország . Zsanett tizenévesen találkozott a "nagy szerelemmel", aki előbb kihasználta, majd miután ráunt, külföldi marketingmunkát ajánlott a lánynak. "Ez annyit jelentett, hogy szexrabszolgaként adott el" - mondta Zsanett. A német szexpiacon keresettek a magyar lányok, ezért őt is előbb táncosnőként, majd rövidesen prostituáltként dolgoztatták. A verés a mindennapok része volt, a "hisztit" nem tűrik a futtatók. Négy hónap pokol után, egy afterparty közben szökött el a drogok hatása alatt fetrengő fogvatartóitól. Itthon nem mondott el a szüleinek semmit, ők úgy tudják, egy húsüzemben dolgozott odakinn.

Róma . A legnagyobb rabszolgatartó állam, amelynek teljes gazdasága a rabszolgatartásra épült, a Római Birodalom volt. A nagy hódításokat követően hadifoglyokból, a kalózok által nagyban űzött emberrablásból és emberkereskedelemből sok százezer rabszolga áramlott Itáliába. A rabszolgákat kemény fegyelem alatt tartották: a nagybirtokokon kaszárnyaszerű, földbe mélyesztett tömegszállásokon laktak, a földeken könnyű lábbilincsekben dolgoztak, ételüket, italukat szigorúan kiszámított mennyiségben kapták meg. A rabszolgák helyzete elsősorban az értéküktől függött, hiszen a rómaiak - sok más ókori néphez hasonlóan - nem embernek, hanem dolognak, beszélő szerszámnak tekintették e szerencsétlen sorsú rabszolgákat. A szaktudással rendelkező rabszolgák a városokban szolgáltak, életük valamivel kedvezőbb volt. A mezőgazdaságban, a latifundiomokon dolgozók sorsa már mostohábbnak volt mondható, a munkák idején agyonhajszolták őket, a téli pihenők idején pedig nem kaptak élelmet. Azonban az ő életük irigylésre méltó volt a bányákban vagy gályákon szörnyű körülmények között tengődőkéhez képest.

* * *

A probléma az, hogy mind rabszolgák vagyunk. Annak születünk, úgy növünk föl, és végül így halunk meg. Nem elsősorban gazdasági értelemben, hiszen a helyzetünk más, mint az ókorban - hanem azért, mert egy velünk született hatalom uralkodik rajtunk, a rossz, a bűn hatalma. "Igazán mondom nektek: ha valaki bűnt követ el, az a bűn szolgája" - mondta Jézus (János evangéliuma, 8,34). Hányszor tudtad, hogy nem kellene megtenni valamit - hányszor tudtad, hogy meg kellene tenni valamit: és nem sikerült. Valami titokzatos hatalom uralkodik rajtunk: talán nem is látjuk a jót, de ha látjuk is, nem vagyunk képesek azt tenni. Félbetört elhatározásaink, megszegett ígéreteink, tönkrement jó szándékunk roncsai szegélyezik az utat, amerre csak járunk. Ez nemkívánatos látvány - ki szereti azt nézegetni, hogy ő milyen valójában? Így mi, az emberi nemzetség, kitaláltunk egy játékot, amely segít bekötni a szemünket. Ezt úgy hívják, hogy polgári erkölcs. Amivel önmagában még nem is lenne nagy baj, hisz az együttéléshez természetesen kellenek bizonyos irányelvek.

Az erkölcs olyasmi, amit vagy mások határoznak meg számomra, vagy én határozom meg magamnak azt a szintet, amelyet a saját erőmből megvalósíthatok. Ez a jó viselkedés. Külsődlegesen nem teszek meg különféle dolgokat. Javítok magamon, a saját viselkedésemen, úgy rendezem be az életemet, hogy megnyugtassam magamat, illetve elnyerjem a környezetem elismerését, és így befogadjanak.

Ha csak erkölcstanunk van, még nem jutottunk el a legfontosabbig. Jó, ha van, de nem elegendő. Az erkölcs két dologgal nem tud mit kezdeni: a bűnössel és a szenttel. Az elsőt elűzi, a másikat meggyilkolja, mert egyik jelenlétét sem képes elviselni. Nem illenek a képbe, rendkívüli módon zavaróak, felforgatják a rendet. Jézus Krisztust, a szentet, korának erkölcsösnek mondott, etalonként tisztelt emberei gyilkoltatták meg. Ezt jó, ha nem felejtjük el, mert e történetben vegytisztán látható a polgári erkölcstan legnagyobb gyengéje.

Az erkölcs önmagában nem képes a teljes embert megváltoztatni, csak a viselkedés formáin módosítani, ezért sohasem adhat igazi, valós szabadságot a bűntől, az örökölt gyengeségünktől. Ez még csak az a szint, hogy valaki városi, szakképzett rabszolga, akinek a többiekhez képest némileg jobb a helyzete.

A szabadság más. Jézus így folytatta vitáját korának erkölcsös embereivel: "Igazán mondom nektek: ha valaki bűnt követ el, az a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad örökre a családdal, de a fiú örökre ott marad. Ezért ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek." (János evangéliuma 8,34- 36) A farizeusok nem vették észre, hogy az a harag, amelyet Jézus Krisztus ellen táplálnak, már önmagában is bűn. Igaznak gondolták magukat, mivel nyilvánosan nem gyilkoltak, nem loptak, nem voltak bálványimádók a szavak elsődleges, fizikai értelmében. Ám haragjuk kollektív gyilkosságra vitte őket, annak az Istennek a nevében, akit éppen ők feszítettek keresztre. Micsoda ellentmondás, milyen hihetetlen vakság, mekkora katasztrófa! És menynyire így van mindig!

Akár erkölcsösek vagyunk, akár nagyobb bűnösök, mindenképp rabszolgák, a bűn szolgái, akiknek szabadulásra van szükségünk.

A rabszolga nem gyűjthetett vagyont, amellyel önmagát kiválthatta volna, hogy újra szabad lehessen. Egyetlen reménye az lehetett, hogy jön valaki, kifizeti érte az árat, utána pedig szabadon engedi. A megváltó az volt, aki szabaddá tette a rabszolgát az ára kifizetésével, azután pedig szabadon engedte. Ha nem engedte szabadon, akkor csak egyszerű tulajdonoscseréről volt szó, nem többről. Akkor a rabszolga az új gazdájának szolgált ugyanúgy, kényszerűségből, mint addig az előző urának.

Jézus Krisztus nevével összeforrt ez a jelző, hogy megváltó. Sőt, nagybetűvel, hogy ő nem egyszerű megváltó, hanem a Megváltó. És valóban az is. Megváltóra van szükséged? Jézus Krisztus kifizette az árat érted és értem, amikor meghalt a kereszten - helyettem és helyetted. Kifizette a tartozásunkat, és szabaddá tesz, hogy élhessünk egy másik, új életet. Most már nem a bűn rabszolgájaként, hanem Isten és az igazság önkéntes, szabadon vállalt szolgálatában. Istennel közösségben, az ő fogadott gyermekeként. "A szolga pedig nem marad örökre a családdal, de a fiú örökre ott marad. Ezért ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek."

Ha van Megváltód, szabad vagy. Ha nem szabadultál meg, akkor nincs. De lehet. Kérd őt, aki mindenütt jelen van, és aki mindig hall téged, higgy a hatalmában, és szánd oda magad neki! Nem embereknek, nem szabályoknak, hanem az élő és szabadító Istennek és Megváltónak. Érted jött.

Szabó Ferenc

 

Ha szeretne értesítést kapni a folyóirat frissítéseiről, kövessen minket a Facebookon, vagy íratkozzon fel hírlevelünkre - bővebb információk a Kapcsolat menüpontban...

Facebook oldalunk:   A főoldalon is lájkolhat bennünket:
 

Oszd meg a Tumblr-en