Navigátor
You can do it!2013.07.19.

Volt egy lány, tornász, nem kiemelkedő tehetség. Semmi különös nem volt benne. De volt két álma, olyan, amilyen senki másnak: az egyik az, hogy bekerüljön az Egyesült Államok tornászválogatottjába, a másik: tornász olimpiai érmet nyerni csapatban Amerikának (ugyanis Amerika ilyet még sosem nyert). A lány ezzel a két álmával indult el - esélytelenül. Egy hatalmas országban, ahol hemzseg a tehetség, mindenki arra vár, hogy megmutathassa magát. Hogy jön ő ahhoz, hogy ilyen álmai legyenek? Egyszerűen nincs joga hozzá. Neki mégis voltak a céljai, amelyeket el akart érni, tűzön-vízen át. Semmi sem állíthatta meg. Hitt az álmaiban.

A versenyeken elért teljesítménye azonban gyatra volt. De ez nem állíthatta meg: mintha nem történt volna semmi, minden bukás után felállt és ment tovább. Akik el akarták tanácsolni a tornától, azoknak elmondta az álmát. Sokszor kinevették.

De egyszer hallott róla a szövetségi kapitány. Azt gondolta, hogy bár nem nagy tehetség, de vannak álmai, és ez erőt ad neki. Bevette a válogatottba, minden előzmény nélkül. Jó emberismerő volt a kapitány, Károlyi Béla. A lány hite meggyőzte őt arról, hogy így is van helye a csapatban. A nem túl tehetséges lány kétszer annyit gyakorolt, mint mások. Megállíthatatlan volt. Kijutott az olimpiára, ahol csodát vittek véghez az amerikaiak: fej fej mellett haladtak az oroszokkal, a világ legjobbjaival. Már csak az ugrás volt hátra. A lány ugrott. A csapat leggyengébb embere, a leggyengébb számában. Amikor ugrásra szólították, mindenki megdermedt, aki ismerte a csapat tagjait. Mi lesz most? Íme a történet Károlyi Béla szavaival:

"Az atlantai olimpián az utolsó versenyzőnk következett az utolsó szeren, a szekrényen. Már csak az oroszokkal álltunk versenyben. Ha sikerül az ugrás, és a versenyzőnk legalább 9,75 pontot kap, az amerikai csapat olimpiai bajnok. Láttam, hogy a kis Kerri Strug, akit tulajdonképpen csak tartaléknak vettem be a csapatba, sápadtan, halálra vált arccal jön előre. Aztán nekifut, ugrik, és összecsuklik. Kificamodott a bokája. Az eredményhirdető táblára néztem. Kerri 8,8 pontot kapott. Az oroszok egymást ölelgették. Amerika a képernyők előtt kővé dermedve bámult. Minden a kis Kerri második ugrásán múlott volna. Öt perce volt a sérült kislánynak, hogy jelentkezzen az új kísérletre a zsűrinél. A kamera a szüleit mutatta, akik a fejüket fogták. Odarohantam Kerrihez, ölbe kaptam, félrevittem egy tornaszőnyegre, és beszélni kezdtem hozzá. Nézz a szemembe, Kerri! - mondtam neki. - Emlékszel a hosszú évekre, amikor éjszakába nyúlóan csináltad a gyakorlatokat, akár ötvenszer is egymás után? Tudod, hogy édesapád, édesanyád, és egész Amerika téged néz most, és azt várják, hogy mi fog következni? Miért? - kérdezte a kislány. - Mi fog most következni? A második ugrás - feleltem. Ezzel a lábbal? - kérdezte. Meg tudod csinálni! - mondtam. - You can do it! Meg tudod csinálni! Tíz másodperccel a jelentkezési idő lejárta előtt feltettem a kezem, és jeleztem a zsűrinek, hogy Kerri vállalja az ugrást. A kislány elindult. Csak egyetlen mondatot kiáltottam utána: Meg tudod csinálni! Kerri odasántikált az ugráshoz, helyére rántotta sérült bokáját, arca eltorzult a fájdalomtól. Az emberek nem hittek a szemüknek, amikor nekifutott, ugrott, és megállt, mint a cövek. Egyetlen másodpercig állt, aztán összeesett. De ez a másodperc a szabályok szerint elég volt: a gyakorlatot elfogadták. A csarnok zúgott, a zsűri megadta a szükséges pontszámot, és az Amerikai Egyesült Államok női tornászcsapata az olimpiák történetében először olimpiai bajnok lett. Emberfeletti volt, amit Kerri véghezvitt. Kórházba akarták szállítani, de nem engedtem. Kikaptam a kezükből. Ez a kislány megérdemli, hogy a dobogó tetejére álljon - mondtam. Az ölemben vittem fel az éremosztáshoz. Átkarolta a nyakamat, és azt suttogta a fülembe, hogy sérült bokával lehet élni, de az álmaink nélkül nem. Mindketten sírtunk."

Meg tudod csinálni!  

P. B.  

Forrás: http://www.nogradi.hu/bolcs_gyerek_4.pdf

 

Ha szeretne értesítést kapni a folyóirat frissítéseiről, kövessen minket a Facebookon!

Facebook oldalunk:   A főoldalon is lájkolhat bennünket:
 

Oszd meg a Tumblr-en