Navigátor
Mester2013.04.24.

A kínaiak úgy tartják: attól a pillanattól, amikor megszületünk, mindaddig, amikor majd meghalunk, elmúlunk - egész életünk során tanulnunk kell. A tapasztalatok adják meg egy ember értékét, azok a tapasztalatok, amelyek már megérettek bennünk, és amelyekre támaszkodva segíteni is tudunk másokon. Úgy tartják, hogy értékes életet élni nem külső javak megszerzésével lehet, hanem azáltal, hogy segíteni tudunk - és segíteni csak az tud, aki önmagában is erős, tisztában van az értékeivel és csiszolandó hibáival is. Ez a felismerés nagyon fontos. Tudni, hogy még lehet jobban, még lehet pontosabban, nagyobb figyelemmel tenni a dolgunkat - és tisztelni mindazokat, akik már jobban tudják. A kínaiak szemében minden embernek van egy Mestere, mint ahogyan egy apja. Ő az, aki utat mutat, vagy segít, ha szükséges. Azonban mindenki tanítvány is egyben - még a mesternek is vannak mesterei, és minden tanítványnak tanítványai. A mester-tanítvány viszony ezért behálózza a társadalmat, amely erre a rendre épül, erre a függőségi, kölcsönös tiszteleten alapuló viszonyra.

A kínai harcművészek szerint "egy tanítvány legalább három évet tölt el egy jó tanár keresésével, a tanár pedig legalább három évig teszi próbára a tanítványt". A jó mester mindig a helyes ösvényen vezeti a tanítványt, és segít felépíteni az erős alapokat a jövőre nézve. Egy közepes tanító nem tud segíteni a biztos alapok elsajátításában, viszont rengeteg "rossz beidegződést" taníthat. Egy jó mester mindig jó példát mutat a tanítványoknak saját szellemi és morális értékeiből. Egy igazi mester soha nem harcművészeteket, harcművészeti technikákat tanít csupán, hanem az életet magát, az "élet útját". Manapság a mesterek korát éljük. Soha ennyi mester nem hemzsegett még a világon. Mindenki tanítani akar, a tanulásra kész lelkület viszont mintha kiveszett volna.

Mester. Mit jelent ez a szó? Tanítót? Gurut? Szellemi vezetőt? Pozíciót? Rangot?

Mitől lesz valaki mester? Ha kellően titokzatosan beszél? Ha jól el tudja magát adni? Akkor jó mester valaki, ha érthetetlen dolgokat követel? Ha kilenc évig nem szólal meg, csak ül egyhelyben, akkor o már mester? Mitől? Honnan tudom, hogy a mesterem, akit követek, jó úton jár? Mi van akkor, ha nem is igazi mester?

Hogyan lesz nekem is igazi mesterem? Szükségem van valakire, aki megtanít az életre...

"Ne hívjátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek." Ezt a keresztények mondják Jézusról. Ha o Mester is, az o mesterük valóban? Honnan tudják, hogy az-e számunkra? Mondták nekik. Elfogadták a tantételt, betették a szellemi raktár polcára egy dobozba ezt a tudást, amit bármikor elő lehet kapni, lefújni róla a port, és megmutatni másoknak. Krisztus a mester, az egyház ezt mondta. De ki a Krisztus? Mi az egyház? Ki vagyok én? Egészen biztosan jó válaszaim vannak mindezekre?

A mester egy élő személy, aki valamire tanít - de ennél többet is tesz. Aki saját magából ad valamit a tanítványának. Az életre tanítja, szóval és tettel, akármit is tesz, az mind az életről szól. A tanítvány látja az életét, a cselekedeteit, de nem abból tanul, hogy robotként másolja őt. A jó mester a tanítványával eggyé válik, együtt lélegzik vele. A mester különleges kapcsolatot épít ki tanítványával, amit csak ok ketten értenek és élnek. A kapcsolat az, ami tanít. A kettejük között levő élet, amit nem élhet át más helyett senki, ami átalakít. A tanítvány hasonlóvá lesz a mesteréhez. A gondolatok, a gesztusok, a magatartás - ha ismered a mestert, ismered a tanítványát. Felismered, hogy vele volt - eltéveszthetetlenül. A mestert tiszteled a tanítványban - ha nem tiszteled a tanítványt, a Mestert sem tiszteled.

De nem mindenki tanítvány, aki azt gondolja magáról. A tanítvány nem tanítvány, ha csak fejben az. Akkor csak tudást vett át, legjobb esetben is, és nem az életet. Aki úgy dönt és cselekszik, hogy közben töprengenie kell, mit is tanított erről a mester, és vajon megfelelő-e ez a dolog, az legfeljebb szolga, de nem tanítvány. A tanítvány tudja, mit kell tennie, mert élet van benne. Aki úgy él, hogy az ereiben életként lüktet a tanítás, az több mint szolga. "A szolga nem marad mindörökké a házban, a fiú marad ott mindörökké." (János 8,35) Úgy élhet, hogy nem kell megbánnia semmit utólag. Ezután mindig győztes lehet, mert már győzött önmaga felett, megalázta magát, amikor hagyta magát tanítani, és engedelmeskedett a Mesterének. Most pedig folyamatosan az életnek engedelmeskedik, amit a Mestertől kapott.

Ám az igazi tanítvány mégsem egy droid csupán, egy klón, egy másolat, hanem egyedi személyiség - aki mégis visszatükrözi a mesterét. Egyszerre önmaga, teljesen szabadon, és egyszerre képmás. így egyedi, és egyedinek is kell lennie. Így izgalmas a dolog, így életteli, dinamikus - egy fénymásolat halott dolog lenne.

"Én vagyok az Út" - mondja a Mester. A mester mindig út, mivel ő tudja, hogy mi következik, mivel már járt ezen az úton, és átélt mindent, amit átélhetett. Ő megy a tanítványa előtt, töri számára az utat. Ha tüskés az út, akkor Mesterét érik először a tüskék - csak annyit hagy a tanítványának, amennyire szüksége van a haladáshoz, a többit a mester viseli. Csak egy vállszélességnyi az út, pont akkora, mint a mesteré. Nincs más, csak ő és a tanítvány. "Én vagyok az Igazság." Az igazság nem más, mint a valóság. Nincs más valóság a tanítvány számára, mint a mestere. A tanítvány számára a világot és benne önmagát a mester értelmezi, önmagán keresztül. Nem létezik semmi ezen kívül.

"Én vagyok az Élet." A tanítvány az életet csak mesterén keresztül tudja megismerni, amikor ezt nemcsak elméjével, hanem a szívével is megértette, akkor rájön, hogy számára az élet maga a mester. Mesterében felismeri a teremtőt. Aki neki az életét adta, és ezzel megteremtette. Az élet nem mozdulatlanság, hanem dinamizmus, folytonos változás és alakulás. Aki megállt, az meghalt. Az élet mindig másképpen jelentkezik, ezért a tanítványnak rugalmasnak kell lennie, hogy mesterét életként felismerhesse mindenben.

A mester csak a tanítvány számára mester. A kapcsolat teszi a mestert mesterré, és a tanítványt tanítvánnyá. Senki más nem ismeri őt mesterként, csak az, aki a tanítványa. A mester csak akkor mester, ha van tanítványa. A tanítvány először csak lát valakit, akiben semmi "ékesség" nincsen, csak valami rejtett vonzás. Először érthetetlennek tűnik a vezetése, de azután maga lesz az élet, a lélegzetvétel.

Különös dolog, ha a Mester egyben Úr és Király is. A tanítvány és a Mester viszonyát ez rendezi végképpen egésszé és teljessé. így természetes módon fakad a szívből a szeretet, a tisztelet, az odaadás, a hűség - minden nemes gondolat és érzés, ami így együtt teszi alkalmassá a tanítványt a szolgálatra Uráért és azokért, akiknek van a tanítvány munkájára. Ha ezek nincsenek meg, a tanítvány a saját feje után fog menni, felülbírálja Mesterét, nem törődik igazán a szavával és az akaratával, csak addig, míg az a saját gondolataival és terveivel egyezik. Ez nem szolgálat - ez az, amikor valaki csak a szavaival szolgál, de a szíve távol van Urától. "Szeresd a Te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből." (Mózes V. könyve 6,5; Máté evangéliuma 22,37)

Volt egy tanító, aki évtizedeken át százával fogadott tanítványokat. Élete vége felé megkérdezte tőle valaki:

- Hány tanítványod volt összesen? A tanító elgondolkodott, majd így válaszolt:

- Legföljebb négy vagy öt.

P. B.

Oszd meg a Tumblr-en