Navigátor
Juhok, kecskék, pásztorok2013.04.24.

Lesz egy nap, egy félelmetes, de nagyszerű nap. Az élet vagy a halál napja - az örök élet vagy az örök halál napja. Ott végre nem lesz színlelés, ott ki-ki azt mutatja meg, amivé lett, hazugság, önáltatás nélkül. Az igazság napja lesz ez - nincs ennél kívánatosabb nap, de nincs rettenetesebb sem. Aki szomjazza az igazságot, várja ezt a napot, aki nem, az retteg, ha csak rá gondol. "Amikor eljön az embernek Fia az ő dicsőségében, és vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai... Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak..." (Máté 25,31-41)

Elhangzott a szó, mint a pöröly a sziklán. Nem lehet vita, nem lehetséges ellenkezés. Az Úr szólt, és nincs kétség, hogy tévedett-e valamiben. A mennyei seregek mind itt vannak Urukkal, s most a földi embersereg is szétválasztatott. Juhok az életre, kecskék az örök elveszésre jutnak. Honnan van az ítéletnek ez a magától értetődő bizonyossága? Ez a rendíthetetlen és csalhatatlan véglegesség?

Miért juhok, miért kecskék? Lehetne búza és konkoly, jó és gonosz szolga, vagy bármi más, de Jézus mégis ezt a két képet használja. A bárány Jézus jelképe - a szelíd, az ártatlan állat. A kecske Sátán jelképe - a nagy engesztelési napon a főpap kecskebakra helyezte Izrael vétkeit, s az állatot szabadon engedték a pusztában, hogy ott pusztuljon el.

Milyen sokan vannak itt, akik a Bárány képmásai, és milyen sokan azok is, akik a bűn Bakjának alakját viselik. Oly könnyű lesz tehát az ítélet, játszva felismerhető, ki hova tartozik. Akinek van szeme, láthatja, annyira nyilvánvaló. Jézus tévedhetetlen biztonsággal kiválasztja az övéit az emberek közül, azokat, akik jellemükben őhozzá hasonlóak. Akik visszatükrözik a Mestert, valóban és igazán. A többieknek nincs helye az ég alatt. Mert "éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem" - mondja a Mester mindazok nevében, akik az övéi voltak a történelem során. Csak fizikai kenyérről, vízről, szállásról van szó? Arról is, de nem csak arról.

Éheztem az igazságot, de nem hirdettétek az Igét, a mennyből alászállott élő kenyeret nem törtétek meg nekem. Szomjúhoztam az igazságot, de nem vezettetek az élő vizek forrásához, Krisztushoz. Jövevény voltam, Isten országát kerestem, de ti a keményszívűségetekkel vagy a magatartásotokkal elriasztottatok, nem fogadtatok be engem. Kívülállóként jöttem, az is maradtam mellettetek. Mezítelen voltam, kerestem a jellem tisztaságát, az igaz életet, de ti nem segítettetek, nem mutattatok utat nekem. A bűn foglya voltam, de nem kerestetek, nem látogattatok meg, és nem mutattátok meg a kiutat. De hogyan is tudtátok volna megtenni - hiszen más volt a Mesteretek, akinek a képmására átalakultatok. Ami a Mester sorsa, az a tanítványé is. Előbb itt a földön szenvedés, de a mennyben dicsőség Krisztus Mesterrel - vagy itt a földön dicsőség, de az örökre szóló büntetés Sátán Mesterrel.

Az üdvözültek visszakérdeznek: Mikor láttunk téged, hogy szolgáltunk volna neked? A jó cselekvése természetükké vált, nem tartották számon, hogy mennyi emberrel tettek valami jót, talán észre sem vették. Talán ma megtették, holnapra elfelejtették.

Az elkárhozandók is kérdeznek - szinte ugyanazt, de más az értelme. Ezt mondják: Ha téged láttunk volna, akkor neked segítettünk volna. Ha tudtuk volna, hogy te kértél valamit, neked megadtuk volna. Másoknak nem tettük meg, ez igaz, de hát neked azért megtettük volna - már csak jól felfogott érdekből is. Jézus ezt válaszolja nekik: ha a legkisebbel nem tettétek meg, velem sem tettétek volna meg. A Mester nem a saját képében jön, ha nyilvánvalóvá akarja tenni, mi lakik a tanítvány szívében.

De nem kell várni addig a napig, hogy tudjam magamról, itt és most mi is a helyzet valójában.

Mert Jézus azt mondja: amit a legkisebbel teszel, az mutatja meg az igazságot - az igazságot, ami mindennél fontosabb, amit tudnod kell magadról, hogy ne tolvajként lepjen meg téged, és ne tüzes kemence legyen számodra. És a legkisebb nem az, akit általában az emberek annak tartanak, ó, nem. Nem a hajléktalan, az alkoholista, a "nagyon bűnös", a pogány.

Bármelyik lehet, és egyik sem. A legkisebb az, aki NEKED a legkisebb. Akit a legnehezebben viselsz el, aki leginkább a terhedre van, akit lenézel, akit legszívesebben eltüntetnél, kiiktatnál az élők közül. Aki nélkül a világ barátságos hely lenne számodra.

Ha a legkisebbel keresztény vagy, akkor - és csakis akkor - vagy keresztény.

Sz. F.

Oszd meg a Tumblr-en