Navigátor
A bizalom császára2013.04.24.

Nagy Sándor egyszer felhatalmazta egy tábornokát, hogy bármilyen összegre is van szüksége, egyszerűen forduljon a kincstárnokához, és kérje az összeg kifizetését. Egy alkalommal a tábornok olyan nagy összeg kifizetését kérte, hogy a kincstárnok megdöbbent, és kis gondolkodás után azt válaszolta, ezt a váltót először be kell mutatnia az uralkodónak. Kihallgatást kért a császártól, előadta a dolgot és utasítást kért tőle. - Nos, kifizette a váltót? - kérdezte a császár.

- Még nem, mert felhatalmazást akartam kérni felségedtől.

Az uralkodó dühös lett. A kincstárnok ezt látva ijedten bocsánatot kért, és előadta, hogy attól félt, megharagszik a császár, amiért ekkora összeget ad át a tábornoknak, amiről az uralkodó nem is tud.

- Nem gondolja, hogy a tábornokom éppen azzal becsül meg engem és birodalmamat, hogy ilyen nagy összeget mer kérni? - kérdezte a császár." A bizalom is olyasmi, amiről mindenki azt gondolja, hogy tudja, mit jelent, sőt gyakorolja is... "Ó, én megbízom az emberekben" - de annak, aki ezt állítja, van barátja? Ha nincs, a valóságban bizalma sincs senkihez. Ha ön az egyetlen, akinek a kezében minden szál összefut, aki minden apróságra felügyel, nehogy a többiek valamit elrontsanak, biztos lehet benne, hogy sem ön, sem a munkatársai nem fognak fejlődni soha - s végső fokon mindannyian kudarcot vallanak majd.

A bizalom kiindulópontja és alapja egy döntés, amit nekem kell meg hoznom. Nem kényszeríthet senki, hogy bízzak meg a másikban, de én sem kényszeríthetem senkire, hogy bízzék meg bennem. A bizalom a kapcsolat és az ismer(e)tség talaján sarjad ki, szinte magától, de egyszer eljön a tudatos döntés pillanata. Ha megbízom valakiben, vagy hiszek benne, ezt csak önkéntesen tehetem meg. A bizalom olyan állapot, amelyben önként függő helyzetbe hozom magad valakivel, valamilyen cél vagy végeredmény elérése érdekében. A tábornok és az uralkodója közötti viszony jól példázza ezt.

De a bizalom azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos dolgok kimenetelét kiengedem a kezemből, és átadom azoknak, akikre a képességeik és megbízhatóságuk alapján rábíztam magam - tulajdonképpen kiszolgáltatom magamat nekik. Ezért kevés az igazi bizalom az emberek között, s ezért elégednek meg sokan a bizalom látszatával. Mind a két fél kockáztat, de aki bizalmat ad, mindig nagyobbat kockáztat. Ha valaki megbízik bennem, és én elfogadom ezt a bizalmat, akkor felelősséggel tartozom - felelős vagyok a dolgok kimeneteléért, és egy esetleges kudarcért, de ugyanúgy felelős az is, aki a bizalmat adta. E pillanattól a két sors egybefonódik, a győzelem mindkettejüké, de ugyanígy közös a szégyen, ha méltatlan voltam a bizalomra. A vezetés bizalmi pozíció, mivel az emberek a vezetőikbe vetik bizalmukat. A kérdés az, hogy a vezetők kinek tartoznak számadással? Mindenkinek, aki megbízott bennük, a követőiknek is. Sok vezető nem ismeri fel ezt a tényt, mások nem hajlandók tudomásul venni, de a bizalom mindig felelősséggel jár. A történet valójában nem a tábornokról szól, hanem az uralkodóról, aki érezte felelőssége súlyát, és bátor volt. Bátrabb, mint a tábornoka.

Csak akkor számíthatok valakinek a megbízhatóságára egy adott helyzetben, ha az az ember ismeri és elfogadja a bizalom feltételeit, és magára vállalja ezeknek a felelősségét. A tudatos és megfontolt bizalomnak tudatos és megfontolt megbízhatósággal kell találkoznia; a tudatos és megfontolt hitnek tudatos és megfontolt hűséggel kell találkoznia. "Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassák." (Korinthusi I. levél 4,2) Milyen mély kapcsolat alakulhatott ki a császár és a tábornok között, ha a bizalmával tisztelte meg - de milyen jellem lehetett a tábornok, aki el tudott viselni ilyen felelősséget is. Ő maga sem ment megkérdezni az uralkodóját, hogy a szükséges dolgot megteheti-e? Elfogadta a császár bizalmát, és tette a kötelességét. Hitt az uralkodójában, és az is őbenne.

Azzal bizonyítjuk, hogy megbízunk valakiben, hogy nem készítünk terveket arra az esetre, ha esetleg mégis cserbenhagyna. Ha felkészülök arra, hogy mentem a menthetőt, védekezve az esetleges cserbenhagyás ellen, az csodálatra méltó körültekintés lehet ugyan, de egészen biztosan megkérdőjelezi a bizalmam mértékét. Ha a másik ember tudomást szerez a terveimről, melyeket előre nem látható helyzetekre készítettem, akkor nagyon gyorsan arra a meggyőződésre jut, hogy egyáltalán nem is bízom benne. A bizalmat adó mindig kiszolgáltatja magát a bizalmasának. Ez kockázat, és sokan nem vállalnak kockázatot az életben, ahol pedig az egyik alapszabály: kockázat nélkül nem lehetséges siker.

B. F.

Oszd meg a Tumblr-en