Ekkor láttam meg a férfit, amint a többiekkel ellentétes irányban felém közeledett. Láttam a kabátot és a barna kalapot - de a következő pillanatban már kék egyenruhában és halálfejes sapkában láttam ugyanezt az embert. Én meg ismét ott álltam abban a nagy helyiségben, bántóan fényes fényben, középen nagy halom ruha és cipő. A szégyen, hogy meztelenül kellett elmennem ezelőtt az ember előtt, még mindig megkínzott. És ebben a pillanatban magam előtt láttam a testvéremet is, aki belehalt az ottani kínzásokba. Ez Ravensbrückben történt. S az az ember, aki most felém közeledett, őr volt ott. Az egyik legborzalmasabb őrünk. Odaért hozzám, megállt előttem.
A börtön minden egyes emeletét vasajtó védte. Általában ketten őrködtek az ajtók két oldalánál, vagyis ha le akartam jutni a börtön udvarára, három emelet vasajtaján kellett keresztüljutnom, és hat fegyveres őr mellett kellett elhaladnom. Mindezt olyan lábakkal, amelyeket a kihallgatás során bottal szétvertek.
A virágok hite2013.09.15.
A virágok a hit törvényére tanítanak. A hit törvénye a bizalom. Annak a felismerése, hogy Isten mindenhol jelen van, és értünk dolgozik. Minden a javunkra van. A hit olyan hozzáállás is, amely szerint bármi történik, az mindannyiunk legfőbb javát szolgálja, még ha a látszat ellentmond is ennek. Ez nagyon nagy kihívás az embernek.
...Elővettem a gumibotot: - Látod ezt a gumibotot? Ez az én istenem! A te Istened most mentsen meg téged az én istenemtől! - És elindultam felé, hogy jó néhány ütéssel elintézzem - mi úgy vertünk embereket, hogy ne maradjon nyom utána. De mit tett az ő Istene? Amikor közelítettem hozzá, úgy maradtam a felemelt gumibottal. Úgy éreztem, hogy a karomban szúrások vannak, és akkor erős rosszullét fogott el. A földre zuhantam. Az asszony odajött, a fejemet az asztalhoz támasztotta, és azt mondta: - Látod, az én Istenem nagyobb a te istenednél. Látod a te istenedet? Erőtlenné válik, vele együtt a földre estél, mert az én Istenem győzött. "
New Yorkba menekültem, ahol egy helyi banda tagjává váltam. Hiába voltam körülvéve emberekkel, napjaimat magányosságban, bizonytalanságban és félelemben töltöttem. Olyan dolgokat követtem el, amilyeneket azelőtt soha, lelkiismeretem végül teljesen eltompult. Hideg szívvel öltem meg egy ellenséges bandatagot. Egy idő múlva én lettem a bandavezér, 205 fiú és 175 lány leste parancsaimat. Mindent megtettek, amire felszólítottam őket, senkire és semmire nem voltunk tekintettel.
...olyan közel jártam a halálhoz, hogy az orvosok nem tudták, hogy hallom őket, amikor vizsgáltak. 'Az immunrendszere egyszerűen nem működik' - mondta az egyik. Csendesen beszéltek Anitával. 'Pár órán belül halott lesz' - mondták. 'Ha valami csoda révén életben marad, valószínűleg vak lesz a jobb szemére, süket a jobb fülére, bénult a jobb oldalára és súlyos agykárosodása lehet a magas láztól.' Aztán elmentek. Otthagytak meghalni!
Egyperces2013.04.24.
Hazafelé ballagok a város csendes utcáján. Gondolataimba mélyedve a földet nézem. Felpillantok. Két srác jön szembe. Fekete nadrág, fehér ing, egyforma táska, és a mellükön a kitűző. Mindenki ismeri őket. Most nincs idom beszélgetni - nyilall belém. Csak meg ne szólítsanak, különben is régebb óta vagyok hívő, mint ahány évesek. Megeszem őket, de most ne! Nincs kedvem a tiszteletkörökhöz. Tudom, mit akarnak mondani. Közeledünk. Egymással beszélgetnek. Csak így tovább. Remélem. Lelassítanak. Ó, végem van. Megszólítanak.