Valami megváltozott. Reménykedem, hogy nem végérvényesen. Valami eltűnt, vagy inkább valaki: a férfi, az apa. Születésünktől fogva meghatározó számunkra a nők óvó, gondoskodó jelenléte, a családban és mindenütt másutt is. A férfiak, apák dolgoznak, intézkednek valahol, vagy ha éppen otthon vannak, akkor feszültek, fáradtak, nem találják a helyüket.
A kútnál2013.04.24.
...nem azért ajánlja fel az örök életet bárki számára, mert méltó rá, nem azért adja a Szentlelket, mert kiérdemelte. A Lélek ajándéka éppen az ínség miatt szükséges, nem azért, mert méltók vagyunk rá, hanem mert nem vagyunk azok!
Csend2013.04.24.
Zajos világban élünk. Túltelített világban. Egybemosódik minden. A betűk is zajosak. Mindenhol kiabálnak. Egyre rövidebb a szünet két gondolat között. Megszűnt a különbséget tevő pihenés a magánélet és a munka között. Nincs különbség a tanulás és a kikapcsolódás között, mindegyik ugyanolyan zajjal, fáradsággal jár. Éhség van a földön: a nyugalomra és a csendre.
...Szarvaskőn, aki nem egy elfakulhatatlan színt vetített életembe. Egy ötven-ötvenkét éves juhász bácsi volt. Nem messze a falucskától, egy menedékes dombtetőn legeltette a juhokat.
A történelem minden időszakában - kivéve a modern civilizációt - a különböző népek, kultúrák gyakorlatában egy közös elemet találhatunk. Ez a hasonlóság eléggé különleges - az, hogy szükségesnek tartottak a fiú és férfikor között valamilyen férfivá avatást a tagjaik számára. Egyedül a nyugati kultúra véli úgy, hogy erre nincs szükség, avítt dolog, "korszerűtlen". A többi kultúrában úgy gondolkodnak, hogy ha a fiatal férfi nincs beavatva a titokba, hogy mitol férfi a férfi, nem tanítják meg az életre, akkor nem tudja majd, mit kezdjen a fájdalmaival, és szinte biztosan vissza fog élni a hatalmával. Igazuk van?