Szellemi erőszak, visszaélés? Van ilyen? Tanok, irányzatok az egyházban, amelyek miatt a hívők szellemi károkat szenvednek? Létezik ilyen közöttünk, akik Jézus követőinek tekintjük magunkat? Valóban előfordulhat ilyesmi, vagy ez csak egy divatos kifejezés, amely az elmúlt évtizedekben sok fölösleges vitát szült, és inkább problémákat gerjesztett, mintsem megoldotta volna azokat?
Az idő2013.09.26.
A mai ember folyton rohan, mert fél, hogy kifut az időből. De az idővel való gazdálkodás egyedüli lehetősége a kilépés belőle. Ehhez pedig a lenyugvás és a csend segíthet hozzá. Ha lemondunk arról a profitról, amelyet a tetteinktől várunk, akkor tudunk csak a jelenben élni. A jelen pedig az egyetlen hely, ahol Istennel lehetünk.
Hogyan jut el egy egyház vagy közösség a szellemi erőszakig? A kiindulás még nem szükségszerű, hogy rossz legyen, amikor elindul egy csoport ember, hogy létrehozzon egy közösséget, egyházat vagy bármilyen szervezetet. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten azt az egyházat, csoportot, amelyet a magáénak nevezhet, a szellemi erőszaktól mentesnek, a jogosság és igazság fellegvárának szeretné látni. Minden, ami ettől eltér, az nem Isten Lelkének a műve, hanem egy más szellemi valóságé.
Hét évvel ezelőtt, megtérésem után tizenegy és fél évvel jutottam el kereszténységemben arra a pontra, hogy azt írtam a naplómba, nem akarom senkinek hirdetni az evangéliumot, mert úgy érzem, börtönben vagyok, és nem akarok másokat rabokká tenni. A kárhoztatás folyamatos érzése, a rádöbbenés arra, hogy nem én irányítom az életemet, és annak réme, hogy fiatalságomat, életem több mint tizenegy évét egy olyan rendszerre vesztegettem, ami szép lassan kiszipolyozott, kihasznált és éppen kihányni készült, megrengette az egész világomat.
A hatalom2013.08.13.
Az egyéni hatalom magában foglalja az ember döntéseit, ami a gondolkodásmódig nyúlik vissza, magában foglalja az illető képességeit is (mit képes megtenni, és mit nem), de tovább is lehet gondolni a közösség szempontjából is: honnan van a hatalom, ki ruházza át és kire, mi a hatalom alapja, és mire kell(ene) használni?
Állandóan találkozom a hatalommal. Kétféle hatalmat találok magamban. Az egyik az, amelyikkel kezdeményezhetek a bennem megnyilvánuló vágyak kapcsán. A másik az, amikor a kötelezettségek és a félelmek gúzsba kötnek, az elvárások megbénítanak. Félelmetes, amikor a bizalmam és a biztonságom egy külső személy vagy tekintélyrendszer rabja vagy függvénye.
Élő Isten2013.05.07.
Élő Isten... Miért, van halott Isten is? Hát ez csak természetes, hogy Isten élő Isten! Igen, nyilván, ha ő Isten, akkor... akkor élő Isten - de élő Isten ő mindenkinek? Mitől élő Isten az én számomra, és mikor nem az? Ha nem számít, hogy létezik-e, ha tőle függetlenül rendezem be az életemet, akkor számomra nincs jentősége a személyének, mindegy, hogy élő Isten, vagy nem, létezik-e, vagy csak kitaláció. "Isten halott" - mondta Nietzsche. Nála jobban még senki nem írta le, milyen következményekkel jár, milyen feladatot jelent, ha Isten - számomra, számunkra - halott.
Örkény István így ír Az élet értelme című egypercesében: "Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára."
A katona2013.04.24.
Mi van akkor, ha megszakad a kapcsolat - vagy nem is volt - a parancsnoksággal? Akkor a hadsereg "egyedül marad". Ki ezt, ki azt tesz, éppen amit jónak lát. Az egyik egység gyakorlatozik, a másik pihen, a harmadik árkot ás, és így tovább. Madártávlatból mit látunk? Káoszt. Pontosan ezt a képet mutatja a mai kereszténység.
Egy rendszerben élünk, s e rendszer beépített "válogatógépe" a tekintély. A tekintély olyasvalami, amit az emberek követésre méltónak találnak. Ez lehet egy ember, de lehet eszme, tárgy, vagy bármi. A tekintély az, amit figyelembe vesznek. Ez nem feltétlenül negatív fogalom, hiszen ha valaki kiemelkedő valamilyen területen, akkor törvényszerű, hogy figyelembe veszik, sőt hasznos a véleményét figyelembe venni. A probléma nem a tekintély, hanem a tekintélytisztelet - amikor nem az a fontos, hogy mit mondott, hanem hogy ki mondta. Mivel ő mondta, ezért igaz, és nincs szükség vizsgálódásra. Amikor egy ember fontosságát túlhangsúlyozzák, akkor a tekintélyelvűség már jelen van, de a jelenség nehezen észrevehető.
Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. tizennyolc méter magas toronyról. Tizennyolc órás műtét és sokhetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból, fémtámaszokkal a hátában. Amikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. - Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem - válaszolta. - Szeretnéd látni a sebemet? Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
Ki kérdezett? 2013.04.24.
Éppen egy keresztény testvéri találkozóra igyekeztem, amikor kissé sajnálkozva gondoltam arra, hogy általam most Isten nem üzen semmit - nem baj, vagyunk sokan, bizonyára mások által útba igazítja a társaságot. Eltűnődtem az elmúlt hét eseményein, továbbá az új bibliai felismerésen, amire a halálos és nem halálos bűn fogalma kapcsán jutottam, a beszélgetéseken, amiket a Bibliáról folytattam másokkal, s egyszerre, mint egy mozaik, mint egy kirakós játék darabkái, összeállt, hogy bizony általam is üzen valamit Isten.