Jelenidő
Szellemi erőszak: divatos kifejezés vagy aggasztó valóság?2013.10.20.

Szellemi erőszak, visszaélés? Van ilyen? Tanok, irányzatok az egyházban, amelyek miatt a hívők szellemi károkat szenvednek? Létezik ilyen közöttünk, akik Jézus követőinek tekintjük magunkat? Valóban előfordulhat ilyesmi, vagy ez csak egy divatos kifejezés, amely az elmúlt évtizedekben sok fölösleges vitát szült, és inkább problémákat gerjesztett, mintsem megoldotta volna azokat?

Tény, hogy világszerte sok baj és probléma kerül napvilágra, ha a különböző gyülekezetek, lelkigondozással foglalkozó keresztény szervezetek vagy tanácsadók szembesülnek ezzel a kérdéssel, s kellő nyitottsággal és őszinteséggel próbálják megközelíteni. Egyre nagyobb lesz azoknak a száma, akik veszik a bátorságot, és segítséget keresnek a keresztény szervezetekben őket ért méltánytalanságok miatt. Az érintettek olyan ügyekkel kerültek vagy kerülnek ma is szembe, amelyek részben hihetetlennek tűnnek egy bibliai gyülekezetben. Az ilyen módon csalódott emberek ezután rendkívül nehezen tudnak bizalommal fordulni más keresztény gyülekezetekhez, hiszen az a hely, amely menedéket és védelmet nyújtott nekik, pont az ellenkezőjévé vált számukra.

Kilenc évig voltam egy gyülekezet tagja, melynek vezetősége sok odaadással, Isten iránti szeretettel, az embereket az Úrhoz vezetni akarással kezdte szolgálatát. Sokszor tapasztaltam meg személyesen is szabadulást és gyógyulást. Nagyon hálás voltam, hogy találtam egy olyan gyülekezetet, amely az evangéliumot ennyire világosan hirdette, és ahol az adományaimat is biztos helyen tudhattam. Érezhető volt, hogy Isten jelen van közöttünk. De ez a gyülekezet apránként olyan szervezetté alakult át, amelyben az emberekkel szembeni szellemi erőszak, visszaélés mindennapos gyakorlattá vált (és maradt), amit nagyon sokféle, szelleminek tűnő érvrendszerbe csomagoltak be. Egyre jobban elcsodálkoztam a változásokon, de időközben magam is a rendszer része lettem, ugyanis bekerültem a vezetőségbe, miközben amennyire lehetett, igyekeztem kiállni azokért, akikkel ilyen visszaélések történtek. Mivel emellett lojális maradtam a vezetőséghez, magam is sok ember félrevezetéséhez járultam hozzá, amit mélységesen bánok.

Azért írtam meg ezt a cikket, mert felkértek rá, de semmiképpen sem azzal a szándékkal, hogy bárkit is vádoljak. Abban szeretnék ilyen módon is segíteni, hogy azok, akiket szellemi visszaélések értek, képessé váljanak az általuk megtapasztaltakat megfogalmazni és kimondani. Bátorítani kívánom őket, hogy kilépjenek az állapotukból, és szeretném elmondani, hogy van belőle gyógyulás: Isten mellettük áll, hogy a zavarodottságot és a sérüléseket meggyógyítsa. Nem Isten áll az olyan erők mögött, amelyek az embereket megsebzik és beteggé teszik - még ha ez az Úr nevében történik is.

Emellett azt is szeretném, hogy az egyház felelős vezetői végre komolyan vegyék ezt a problémát, hiszen óriási áttörés következhetne be, ha minden vezető a maga területén elkezdené széttörni a rabság igáját, amely fogva tartja az embereket

Mi a szellemi visszaélés?

Valójában nagyon régóta létező problémaforrásról van szó, amely évszázadok óta jelen van az egyháztörténelemben, és az idők során különböző formákat öltött. A félreértések elkerüléséért szeretném pontosítani a fogalmat, de előtte utalnék még egy fontos dologra: a szellemi visszaélésnek bárki, tehát vezetők is lehetnek az áldozatai, amikor hatalomra törő emberek alkalmazzák azt velük szemben.

A szellemi visszaélés a legkülönfélébb összefüggésekben fordulhat elő, például vallásos (hívő) közösségekben, de családban, lelkigondozás vagy terápiás kezelés során is. Kérem, ezeket a tényeket tartsák az emlékezetükben, még akkor is, ha a későbbiekben főleg a keresztény gyülekezetek vezetőiről, hatalomra törő emberekről lesz szó. Most pedig határozzuk meg a visszaélés fogalmát: "A visszaélés (általában) akkor következik be, ha az egyik ember egy másik embert arra használ fel, hogy a saját szükségleteit elégítse ki anélkül, hogy a másik ennek tudatában lenne, vagy szabad akaratából ehhez hozzájárulna. A visszaélő hatalmi pozícióját használja fel célja elérésére, és figyelmen kívül hagyja a pozícióhoz kapcsolódó felelősségét a másik féllel szemben" - írja dr. Rolf Senst pszichiáter és pszichológus szakorvos (De'Ignis Klinika).

A szellemi visszaélés eddig általam vizsgált esetei a vezetői pozícióban megvalósuló, hatalommal történő visszaélés (azaz hamis tekintély érvényesítése), illetve olyan visszaélési helyzetek voltak, amelyek miatt emberek szellemi károsodást szenvednek, s ez az Istenhez fűződő kapcsolatukat súlyosan megzavarja, vagy lerombolja.

A fogalomkört a következőképpen szeretném bővíteni: akkor van szó szellemi visszaélésről, ha Isten nevében olyan határokat lépnek át, melyeket maga az Úr állított fel az ember számára, s ezek átlépése az érintett beleegyezése nélkül történik, vagy a szelleminek álcázott kontroll, manipuláció, gondolati befolyásolás következtében maga az érintett egyezik bele. E határokat olyan emberek lépik át, akiknek hatalmuk van beleszólni az érintett életébe, úgy, hogy a befolyásoló a saját, nemritkán tudat alatti szükségleteit elégítse ki. Kihasználják, hogy az illető segítségre szorul, visszaélnek az önátadásra való készségével. Ezek következményei szellemi sérülések lesznek.

Ken Blue, a Vineyard-mozgalom egyik lelkésze rámutatott, hogy a szellemi visszaélést ".ritkán gyakorolják a megsebzés szándékával. Azok az emberek, akik szellemi pozíciójukkal visszaélnek, érdekes módon rendkívül naivan viszonyulnak a tevékenységük következményeihez. Áldozataikat valójában ritkán akarják megsebezni. Általában olyan mértékben narcisztikusak, vagy arra álltak rá, hogy Istennek valamilyen >nagy dologgal< szolgáljanak, hogy legtöbbször észre sem veszik, mekkora fájdalmat okoznak az áldozataiknak."

A szellemi visszaélés jelensége a keresztény közegben változó intenzitással fordul elő, és széles skálán mozog: a kevés kárt okozó időnkénti visszaéléstől kezdve egészen a folyamatos és módszeres visszaélésig. A fogalmakra gondosan oda kell figyelni, hogy a "visszaélés" szót csak tényleges előfordulása esetén alkalmazzuk. Ha ugyanis a szellemi pozícióban lévő személy minden egyes helytelen cselekedetére ráhúzzuk, és összefüggésbe hozzuk minden tekintéllyel kapcsolatos konfliktussal (még ha azok valóságosak is), akkor elterelődik a figyelem a tényleges problémákról. Emellett súlyos károkat is okozhatunk annak, akit alaptalanul vádolunk meg visszaéléssel.

Mérgezett hit - avagy a hit mint zsákbamacska

A szellemi visszaélés áldozatául esett sok ember tud beszámolni olyan időszakokról, amikor a gyülekezetében csak pozitív élményekben részesült, és hívő életében áttöréseket, változásokat, hatalmas "aha"-élményeket tapasztalt meg. Kapcsolatba került olyan emberekkel, akiknek hiteles keresztényi mivoltáról meggyőződött, akik a gyakorlatban is azt élték meg, amire ő maga is vágyott.

De ezek mellett előbb-utóbb - gyakran nagyon finoman - más erők is kezdtek érvényesülni. Bibliai tárgyú prédikációk a kontroll eszközeivé kezdtek válni, ahol olyan témák kerültek előtérbe, amelyek az egyes hívőket a vezetőknek való engedelmességre nevelték. Az engedelmességről, alávetésről, lojalitásról vagy elkötelezettségről elhangzó egyoldalú üzenetek például kiválóan alkalmasak erre a célra. Ilyenkor az emberek többsége, még ha meg is érti, miről van szó, a legritkább esetben vonja le a szükséges következtetést, hanem valahogy így magyarázza a helyzetet: "Hát igen, minden gyülekezetnek megvannak a maga hibái. Nekem kellene megbocsátóbbnak lennem." Valójában félreérti a megbocsátás üzenetét, és ezáltal kiteszi magát a folyamatos manipulációnak, szellemi erőszaknak, visszaélések sorozatának. Eközben kiderül, hogy az, ami eredetileg nagyon pozitívnak tűnt, valójában csalást rejtő zsákbamacska.

A szellemi visszaélés jellemző vonásai

A szellemi visszaélések központjában mindig a hatalom olyan alkalmazása áll, amelyre az ember nem jogosult, mert azt a pozíciót foglalja el, amire egyedül Isten méltó. Íme néhány példa a különböző visszaélési formákra:

1. Magatartás-központúság - A "helyes magatartás" fontosabb, mint maga az ember, és ami benne végbemegy. A szeretetet, az elfogadást vagy a fontosságérzést csak bizonyos dolgok megcselekvése, illetve meg nem cselekvése által lehet kiérdemelni. A személyt a gyülekezeti mércék alapján ítélik meg, és sorolják be "szelleminek" vagy "nem szelleminek".

2. Bibliai fogalmak átértelmezése - A szellemi visszaélést gyakorló szervezetekben sok bibliai fogalom szinte észrevétlenül új értelmezést nyer. Az "alárendelődés"-ből tartalmilag "alávetettség" lesz, vagyis annak gondolkodás nélküli végrehajtása, amit a "szellemibb" emberek mondanak, sokszor olyan területeken, ahol az alárendelődő maga is képes véleményt alkotni. A vezetők pozícióját és utasításait a helyükről kiragadott bibliai idézetekkel és magyarázatokkal alapozzák meg.

3. Elitista gondolkodásmód - Ebben az esetben mindig kiemelik a gyülekezet vagy vezetője különleges, Isten által kijelölt, egyedi küldetését. A bizonyítékok látszólag alátámasztják az állítást: jelek és csodák, bizonyos szellemi sikerek stb. Ehhez az elhíváshoz a "külső világ" még csak közel sem érhet. Egy ilyen közösség elhagyása automatikusan magával vonja az Isten akaratából és áldásaiból való kiesést is.

4. Illetéktelen beavatkozás mások magánéletébe - Ha a vezetők véleménye, tanácsai és "szellemi benyomásai" annyira fontossá válnak, hogy magánéleti döntések alapját képezik (például idő- és pénzbeosztás, társválasztás, család, karrier, egészség stb.), akkor nagyon oda kell figyelni. Ez gyakran az alárendelődési kötelezettség és alárendelődni akarás álcája alatt jelenik meg, miközben a hívők elfelejtik, hogy az Úr minden egyes követőjét nagykorúságra és a Tőle való személyes függésre hívta el.

5. A vezetőség bírálhatatlansága - Az önálló és kritikus gondolkodás nemkívánatos jelenség. Az olyan ügyekről folytatott eszmecserét, amelyek a gyülekezeti tagokban kérdéseket vetnek fel, automatikusan negatív beszédnek és pletykálkodásnak minősítik. Emellett én sem értek egyet a vezetőkkel szembeni kritikus és örökös jobban tudás attitűdjével. Természetesen nem sorolandó ide a kevéssé konstruktív, mások háta mögötti, tényleges javító szándék nélküli beszéd. Valójában a vélemények és aggodalmak szabad kifejezési lehetőségének korlátozása az, ami veszélybe kerül.

A szellemi visszaélést gyakorló rendszerben, ahol néhányan bíznak egymásban és a felelősségtudatuk vezeti őket arra, hogy a kérdéses ügyeket megbeszéljék, a következő szankciókra számíthatnak: megszégyenítés és elértéktelenítés, megfélemlítés és megalázás, rágalmazás és hamis vádak, meghatározatlan, de heves vádaskodások, például illojálisként, "szellemietlenként", árulóként, lázadóként, Jezabelként vagy Absolonként való megbélyegzés, bizalom és hatáskör megvonása, esetleges átokszavak és átokimák kimondása az illető(k)re. Ilyen módon azokat az embereket, akik a problémákat feszegetik, magukat is problémásként állítják be.

A szellemi visszaélés következményei

Csak vázlatosan említhető azt a sokféle seb, amit olyan embereknek lehet okozni, akik hosszabb időn át voltak kitéve a gondolati befolyásolásnak, vagy szélsőséges esetben lélektani terrornak. Sokan zavartan támolyognak a kapott csapásoktól, és alig képesek megfogalmazni, hogy mi történt velük. Az így megsérültek keresik a tájékozódási pontokat. Az elmúlt években sok ilyen szenvedő embert volt lehetőségem látni. A szellemi, lelki és fizikai tünetek nagyon sokfélék. Súlyosabb esetekben hasonlóak azokéhoz, akik egy szektából való megszabadulást tudhatnak maguk mögött. Kimutatható, hogy valójában nem az számít, az adott közösségben a tanítások bibliaiak vagy téveszmék, ugyanis a szellemi kihasználás által felszabaduló erők ezektől függetlenül, mindkét esetben egyformán hatnak.

Van lehetőség a gyógyulásra!

Azt, hogy mit jelent a "szellemi kihasználás", csak és kizárólag az a személy tudja átérezni, aki maga is szenvedő alanya volt annak.

A gyógyulás útja többrétegű, és egyebek mellett a tényleges megbocsátási folyamatot is jelentenie kell, de ezt az igazságot gyakran félreértik. A megbocsátást ugyanis csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha pontosan tudjuk, mit kell megbocsátani, és mit vétkeztek ellenünk.

Miért kellett Ádámnak az Édenben minden állatnak nevet adnia? Mert csak azokon tudott uralkodni, amelyeknek a nevét is tudta. Ez az elv itt is érvényes: csak ott és akkor tudunk megbocsátani és elengedni, ha a velünk történteket pontosan meg tudjuk nevezni. Akkor is erre van szükség, ha nekünk van szükségünk megbocsátásra. Ehhez viszont az érintetteknek idő és hely kell, vagyis olyan lehetőség és annyi idő, amikor és ahol megnyílhatnak. Barátok, avatott lelkigondozók, vagy terápia - kinek-kinek az, ami a legmegfelelőbb. Gyakran olyan rendezvények is segíthetnek, amelyek a belső gyógyulással foglalkoznak.

A gyógyulást keresőknek mindenekelőtt meg kell tanulniuk, hogy ne tartózkodjanak a jó dolgoktól.

Hogyan segíthetjük a gyógyulást keresőket?

A megértő légkör, az odafigyelés, a megértés szándékával történő hallgatás - anélkül, hogy kommentálnánk a hallottakat, vagy egyből tanácsokat adnánk - sokat segít. Az együttérzés a szolgálót közel hozza a szenvedőhöz. Jézus is ezt tette, amikor felháborodott azon, ahogy a farizeusok gyakorolták a szellemi visszaélést a nép fölött. Fontos, hogy a sérült személy őszintén ki tudja önteni a szívét, és le tudja tenni a terheket.

Sok ilyen embertől nem szabad elvárnunk, hogy azonnal csatlakozzon egy másik gyülekezethez, mert elsősorban szeretetre, elfogadásra és barátságra van szüksége. Az olyan mondatok, mint "szükséged van egy gyülekezet védelmére", cinizmusnak tűnnek számára, hiszen a tapasztalatai pont az ellenkezőjét mutatják. Megváltozhat ez az állapot? Azt gondolom, hogy igen, de idő kell hozzá. Ha az érintettek lehetőleg egyértelműen dolgozzák fel a velük történteket, és ha Krisztus teste, a gyülekezet minél hamarabb képes lesz megfelelően kezelni ezt a bajt, annál könynyebben tudnak a károsultak csatlakozni egy közösséghez.

Hogyan ne váljunk magunk is a szellemi visszaélés elkövetőivé?

Előfordulhat, hogy azok, akik gyakorolják a szellemi visszaélést, korábban maguk is az áldozatai voltak. Az is lehet, hogy olyan élményekben részesültek, amelyek károsították a személyiségüket. A következmény: kisebbrendűségi érzések, bizonytalanság, narcisztikus vonások és egyéb személyiségzavarok. Az így károsodott emberek problémáikat gyakran a hatalom helytelen gyakorlásával kompenzálják. Cselekedeteiket pedig azzal magyarázzák, hogy azokkal Istent szolgálják. Ugyanakkor a valóság az, hogy Isten őket is meg akarja érinteni, hogy meggyógyuljanak. Legtöbb esetben elég az is, ha egy ilyen ember felismeri, hogy a saját vezetői tekintélyét hamis tanításokra alapozta, és szívből megtér.

Nagyon fontos, hogy a lelki ajándékok birtokosai ne vonják ki magukat a személyes gyógyulási folyamatok alól, és ne meneküljenek annyira a "szolgálatba", hogy ne lehessen őket megszólítani saját problémáik kezelésével kapcsolatban. Elgondolkodtató, hogy sok ilyen ember a "sikerre" igazolásként tekint: vele minden rendben van, és nincs szüksége sem segítségre, sem korrekcióra.

De kinek engedjük meg, hogy beleszóljon az életünkbe? Vajon nem lenne fontos, hogy a szellemi vezetőknek is legyenek bizalmasaik, akiknek betekintése van a magánéletük részleteibe is, s így az életük átlátható lenne, mégpedig olyan barátok előtt, akik nem tőlük függenek? Nyilván nem könnyű egy vezetőnek a gyengéit is bevallani, de van lehetőség erre, és megéri, hogy az Urat kérjük ennek megmutatására. A személyes helyreállítás útjainak megtalálása az egyházi vezetők legfontosabb feladata, és sem a félelem, sem a büszkeség nem lehet az akadálya. Rájuk ugyanis Isten embereket bízott, akikről számot kell adniuk (lásd a Zsidókhoz írt levélben: 13,17). Ezt pedig nem szabad könnyelműen kezelni.

Inge Tempelmann

Az írás szerzője keresztény terapeuta

Forrás: Charisma (német kiadás, 28. évfolyam, 122. szám, 2002),

http://szellemieroszak.wordpress.com/ 2010/06/09/szellemi-visszaeles-vallasos-divatszo-vagy-aggaszto-valosag/

 

Ha szeretne értesítést kapni a folyóirat frissítéseiről, kövessen minket a Facebookon, vagy íratkozzon fel hírlevelünkre - bővebb információk a Kapcsolat menüpontban...

Facebook oldalunk:   A főoldalon is lájkolhat bennünket:
 

Oszd meg a Tumblr-en