Jelenidő
Szellemi erőszak2013.08.25.

"Hét évvel ezelőtt, megtérésem után tizenegy és fél évvel jutottam el kereszténységemben arra a pontra, hogy azt írtam a naplómba, nem akarom senkinek hirdetni az evangéliumot (ami a legfőbb feladata volt az akkori ismereteim szerint egy kereszténynek, különben nem minősül gyümölcstermőnek, így Isten előbb-utóbb kivágja), mert úgy érzem, börtönben vagyok, és nem akarok másokat rabokká tenni. A kárhoztatás folyamatos érzése amiatt, hogy nem tudok Isten elvárásainak megfelelni, a rádöbbenés arra, hogy nem én irányítom az életemet, és annak réme, hogy fiatalságomat, életem több mint tizenegy évét egy olyan rendszerre vesztegettem, ami szép lassan kiszipolyozott, kihasznált és éppen kihányni készült, megrengette az egész világomat. Mindaz, amit addig felépítettem, repedezni kezdett, és darabjai egymás után hullottak a fejemre. Szinte minden, amit addig igazságnak véltem, megrendült, és emberekről, akikben szinte feltétel nélkül bíztam addig, kiderült, hogy félrevezettek. Jó vagy rosszindulatból? Azt hiszem, ezt Istenen kívül senki sem tudja megítélni, még ők sem. Én biztosan nem.

Ekkor találkoztam a spiritual abuse fogalmával, témájával. Sajnos nem tudok frappáns fordítást kitalálni az angol kifejezésre, talán legjobban úgy lehetne leírni, hogy a szellemi tekintéllyel/hatalommal való visszaélés. Megrendeltem és elolvastam a The Subtle Power of Spiritual Abuse című könyvet, sőt még az íróval is felvettem a kapcsolatot. Megdöbbentem, milyen pontosan leírta azt, amin keresztülmegyek. Megdöbbentett, összezavart és feldühített, de egyben fel is szabadított, és friss levegőt hozott az életembe. Nem bennem van a hiba, és ami még fontosabb: nem Istenben! Ugyanis a hitem forgott kockán, Isten személyére és természetére vetődött árnyék, és hatalmas megnyugvást jelentett annak a felismerése, hogy nem benne van a hiba, hanem abban a rendszerben, amely őt torzan képviselte. Ő jó, csak a >szolgái< követnek el sokszor végzetes hibákat, néha a legnagyobb jó szándékkal.

Ettől persze még az életem romokban hevert, összedőlt teljes teológiai rendszerem. Elvesztettem minden barátomat, hiszen csak a rendszerben voltak barátaim, s mivel ők ott maradtak, én kívülállóvá, lázadóvá, megbélyegzetté és kerülendővé váltam. Feleségemen és szűk családi körömön kívül senki nem maradt. Senki.

Igazából ekkor kezdődött a valódi szellemi felnövekedésem, hiszen addig mesterségesen gyermeki állapotban voltam tartva. Azóta már sokkal jobb, bár még most is meglep, hogy ezeknek a dolgoknak a felidézése mennyire eleven érzéseket vált ki belőlem ennyi év múltán is.

Amikor elolvastam a könyvet, tudtam, hogy erre másnak is szüksége lenne Magyarországon, mert esetem sajnos nem egyedi. Eredetileg egy sorozatot szándékoztam indítani, de most már úgy érzem, egy külön blogra van szükség. Ide szándékozom cikkeket feltenni, információt szolgáltatni azoknak, akiket megrágott és kiköpött a rendszer."

* * * * *

A blog címe: http://szellemieroszak. wordpress.com/ Olyan jelenségről beszél a szerző, amely rendkívül fontos, komoly figyelmet érdemel. Mi a szellemi erőszak?

David Johnson és Jeff VanVonderen könyve, a The Subtle Power of Spiritual Abuse a következőképpen írja le ezt: "Lehetséges, hogy valaki annyira elszánt védelmezőjévé válik egy szellemi pozíciónak, hitelvnek vagy gyakorlatnak, hogy megsebez és bántalmaz bárkit, aki kérdéseket tesz fel, nem ért egyet vagy nem >viselkedik< szellemileg úgy, ahogyan azt ő elvárja. Amikor szavaid vagy tetteid lerombolnak valakit, kikezdik vagy meggyengítik valakinek a keresztény mivoltát, csak hogy téged, pozíciódat vagy hitelveidet igazolják, és eközben meggyengítenek vagy bántanak másokat - akkor szellemi erőszakról beszélünk."

- Gyülekezeted vezetősége megköveteli tőled, hogy konzultálj velük, mielőtt egy fontos - vagy bármely - döntést meghozol? Megtiltotta valaha a vezetőség, hogy elmenj nyaralni vagy időt tölts valakivel (főleg valaki olyannal, aki elhagyta a gyülekezetet)?

- Rendszeresen megkérdőjelezed szellemi állapotodat vagy Istennel való kapcsolatodat? Gyakran foglalkozol azzal, hogy másokat méregetsz a gyülekezetben: vajon kik felelnek meg az elvárásoknak, és kik nem?

- A Bibliában nem előírt szabályok Isten elvárásaiként vannak megfogalmazva, amelyek követése befolyással bír az üdvösségedre vagy szellemi állapotodra? Úgy találod, hogy hajad lenyírása vagy le nem nyírása a szellemi állapotod mércéjévé vált?

- Az Úrral járásod kezdeti örömét felváltotta az aggodalom? Úgy érzed, hogy nem tudsz eleget tenni, nem tudsz elég jó lenni, és nem bírsz megfelelni az elvárásoknak?

- Az istentiszteletek felemelnek és erőt adnak, vagy szomorúvá tesznek, földbe döngölnek, elkeserítenek? Megváltozott az istenképed, és úgy látod Őt, mint egy szigorú munkaadót, aki alig várja, hogy elszúrd a dolgokat, hogy jól megfenyíthessen és magadra hagyjon?

Ha a fentiek közül valamit megtapasztaltál, vagy ezekhez hasonlókat, akkor lehetséges, hogy szellemi erőszak áldozata vagy.

A bántalmazó gyülekezetek sokszor teljesítményorientáltak, a "mi és ők" elitista gondolkodása jellemzi őket. A kérdésfeltevést gyakran ferde szemmel nézik, tiltják, a lázadás jeleként értékelik, vagy szellemi éretlenségnek titulálják - persze lehet, hogy ezt nyíltan nem mondják ki. Ha valaki nem követi a szabályokat, azt gyakran megbélyegzik, kerülik, megszégyenítik, elmozdítják gyülekezeti pozíciókból, vagy kiközösítik.

Lehetséges, hogy nem engedik meg neked, hogy szembesíts a tetteivel vagy kérdőre vonj bárkit a vezetőségből, hiszen ők "Isten felkentjei". A tagoknak azt tanítják, hogy egyedül Isten feladata a vezetőség esetleges hibáival foglalkozni. (.)

Kérlek, ne feledd, hogy nem a gyülekezeted üdvözít vagy szabadít meg az életedben lévő rossz dolgoktól, hanem Isten, és csakis Isten! Ne add semmilyen szervezetnek, gyülekezetnek, közösségnek vagy személynek azt a dicséretet és dicsőséget, ami egyedül Istent illeti meg!

Lesznek, akik a vezetők eljárásainak igazolásaképpen rámutatnak a jó dolgokra, amelyek a gyülekezetükben történnek - azonban ezek nem teszik semmissé és nem szentesítik a rossz tetteket. Helytelen és veszélyes nem figyelembe venni a bántalmazást csak azért, mert jó dolgokat is lehet találni.

Természetesen számtalan olyan csoport létezik, amely beszámolhat a sok jóról, amit elért, vagy ami az alkalmaikon történik, még olyan csoportok is, melyeknek fő célja a vezető(k) célkitűzéseinek megvalósítása, nem törődve azzal, hogy eközben sokakat bántanak és kihasználnak. Ez tehát igazolja, hogy mindaz, amit tesznek helyes és Istentől való? Megszünteti ez a sok fájdalmat, amit másoknak okoztak? Természetesen nem!

Ha elfordítjuk a fejünket, és hagyjuk, hogy a bántalmazás folytatódjon, mintha mi sem történne, vagy elnézzük, hiszen a csoporton kívül is megesik az ilyesmi, később mi magunk is áldozatokká válhatunk. Vajon még hány embernek kell áldozatul esnie, mielőtt foglalkoznánk a kérdéssel, és a nevén neveznénk?

Források: http://valve.freeblog.hu/archives/2010/06/04/spiritual_abuse/

http://szellemieroszak.wordpress.com/

 

Ha szeretne értesítést kapni a folyóirat frissítéseiről, kövessen minket a Facebookon!

Facebook oldalunk:   A főoldalon is lájkolhat bennünket:
 

Oszd meg a Tumblr-en