Jelenidő
Hogyan éled a mindennapjaidat?2013.04.24.

Michael olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt, és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy van, azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem."

Született optimista volt. Ha látta, hogy valamelyik beosztottjának rossz napja van, Michael azt mondta neki, hogy nézze a helyzet pozitív oldalát. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:

- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?

Michael azt válaszolta:

- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását, vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam.

- Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű! - mondtam.

- De, egyszerű - felelte Michael. - Az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, miként befolyásolják a hangulatodat az emberek. Ez legyen a mottód: te döntöd el, hogyan éled az életedet.

Gondolkoztam Michael szavain.

Röviddel később elhagytam a Tower Industryt, és másutt kezdtem dolgozni. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy az életet választom.

Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. tizennyolc méter magas toronyról. Tizennyolc órás műtét és sokhetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból, fémtámaszokkal a hátában. Amikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.

- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem - válaszolta. - Szeretnéd látni a sebemet?

Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.

- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon, az volt, hogy a lányom, aki pár hét múlva jön világra, jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok.

- Féltél? Elvesztetted az eszméletedet? - faggattam tovább.

- Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De amikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: "Halott ember." És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást!

- Mit csináltál? - kérdeztem.

- Amikor egy nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, halkan igent mondtam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszomat. Mély levegőt véve akkorát kiabáltam, amekkorát csak bírtam: "A gravitációra!" Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik, hogy az életet választottam. Tehát megoperáltak, mintha élő lennék, és nem halott.

Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden.

Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég dolog, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben.

(Forrás: http://www.thesecret.hu/node/4079)

Oszd meg a Tumblr-en