Jelenidő
Leckék az életről és a világról 2. - Az Igazság ereje2013.04.24.

Micsoda az igazság? - hangzott el kétezer évvel ezelőtt egy hajnalon, és ez a kérdés visszhangzik azóta is folyamatosan, s ez így lesz, míg világ a világ. Nem kell magyarázni különösebben, hogy a hazugság rossz. Az igazság fontos. Általában fontos? Mennyire fontos valójában - számomra? Miért az? Mert az igazság szabaddá tesz? Mi a valódi és mi az álszabadság? Létezhet olyan igazság, ami megváltoztat mindent, ha a birtokunkba kerül? Mire lehet használni az igazságot?

Ha az igazság mindössze arra jó, hogy emberek gondolkodásának és beszélgetésének a témája legyen, akkor nem sokkal ér többet a gyakorlatban a hazugságnál. Ha az igazsággal nem lehet kezdeni semmit a gondolkodáson és a beszélgetésen túl, akkor mire jó? Akkor mennyit ér?

Nyilvánvalóan vannak olyan léptékű igazságok, amelyeknek egy adott ember nem látja semmilyen hasznát. Ha ön a CIA igazgatója, és tényleg kezében tartja az egész szervezetet, nem pedig egy báb, akit bármikor félre lehet állítani vagy el lehet hallgattatni, akkor tud kezdeni valamit azzal az információval, hogy John F. Kennedyt ki gyilkoltatta meg. Ha ön egy titkos kommandó parancsnoka, akkor is. Ha ön pénztáros egy közértben, vagy mozigépész, akkor az ön számára ez nem sokat jelent. Legfeljebb annyit, hogy beavatottnak érzi magát, többnek azoknál, akik ezt az információt nem birtokolják - de gyakorlati szempontból tökéletesen mindegy, hogy ön tudja ezt, vagy nem.

Tételezzük fel, hogy léteznek olyan információk, melyek alapján az egész emberiséget ingyen energiával el lehetne látni. Mondjuk, hogy ez így igaz, és ön minden kétséget kizáróan tudja, hogy az. Mire menne ezzel a tudással? Mit tudna vele kezdeni? Semmit. Tehát láthatjuk, hogy a tudás értéke attól az embertől függ, aki rendelkezik vele, és önmagában használhatatlan.

Az igazságnak két fajtája van: Az igazság, amelyről legfeljebb gondolkodni, beszélgetni tudunk - ez értéktelen igazság. Az igazság, amelynek hasznát vesszük a gyakorlati életünkben - egyedül ez értékes.

Ami nem használható a gyakorlatban, az értéktelen, akármilyen jól is esik róla gondolkodni, beszélgetni. Bár egyáltalán nem olyan világban élünk, amely csak igazságokat adna elénk, szembekerülünk azzal a kérdéssel is, hogy mi alapján szelektálunk - egyáltalán milyen alapon döntjük el, hogy az igazságként tálalt dolgot elfogadjuk, avagy sem?

Egy rendszerben élünk, s e rendszer beépített "válogatógépe" a tekintély. A tekintély olyasvalami, amit az emberek követésre méltónak találnak. Ez lehet egy ember, de lehet eszme, tárgy, vagy bármi. A tekintély az, amit figyelembe vesznek. Ez nem feltétlenül negatív fogalom, hiszen ha valaki kiemelkedő valamilyen területen, akkor törvényszerű, hogy figyelembe veszik, sőt hasznos a véleményét figyelembe venni. A probléma nem a tekintély, hanem a tekintélytisztelet - amikor nem az a fontos, hogy mit mondott, hanem hogy ki mondta. Mivel o mondta, ezért igaz, és nincs szükség vizsgálódásra. Amikor egy ember fontosságát túlhangsúlyozzák, akkor a tekintélyelvűség már jelen van, de a jelenség nehezen észrevehető. Ezért ez a rendszer legjobb fegyvere. A hatalom lényege a tekintély. Akinek a kezében van a tekintély, akinek a kezében vannak azok az eszközök, amelyekkel tekintéllyé tehet valakit, avagy lerombolhatja valaki szavahihetőségét, az birtokolja az igazi hatalmat.

A rendszer működésének alappillére az ideológia. Nem EGY ideológia, hanem AZ ideológia. Az ideológia egy érvgyűjtemény, amely a központi gondolatot hivatott alátámasztani. Az ideológiát pedig a tekintélyek adják el az embereknek, mert az emberek a tekintélynek hisznek. így vihető bármilyen irányba egy közösség.

Az eszméket, az elméleteket, a tényeket és a hazugságokat menedzselni kell éppúgy, mint egy sztárt vagy egy márkát. Publikálni kell, bemutatni minden elképzelhető fórumon, és annyiszor, amennyiszer csak lehetséges. Az emberek életének a részévé kell tenni. Fel kell rá hívni a figyelmet, és sulykolni kell, hogy ez és csakis ez az igazság. Ha mindezt nem teszik meg, nem fog elterjedni. És ha nem terjed el, az emberek nem fogják azt hinni róla, hogy igaz. Fellengzősen rá lehet mondani valamire, hogy ezt így és így gondolják az emberek, vagy hogy ez és ez a közvélemény, de az ilyesmi egyáltalán nem lehet érv amellett, hogy a dolog igaz.

Megvan annak a módja, ahogyan valamit publikálni lehet, ahogyan valamiről előadást lehet tartani, ahogyan valamivel be lehet kerülni a tévébe, és ahogyan valamivel kapcsolatban el lehet nyerni a tudóstársadalom (stb.) támogatását. Ez megint csak nem az adott dolog igazságtartalma. Egy információ elterjedésének kritériumai sokkal inkább az ismeretség, a pénz, a szimpátia és más effélék, mintsem az információ igaz volta. Az inkvizítorok nem néztek bele Galilei távcsövébe. Nem érdekelte őket és nem állt érdekükben, hogy olyan információval foglalkozzanak, ami az adott rendszert veszélyeztette volna. Az emberek többsége soha semmilyen információt nem ellenőriz. Amit ön tudni vél, azt nem azért tudja, mert igaz. Mindaz, ami úgymond "köztudott", egyszerűen csak menedzselt információ, semmi több. Lehet, hogy hazugság, lehet, hogy tévedés - lehet, hogy hasznos, de lehet, hogy haszontalan igazság. Ki dönti el? Ha utánajárt dolgoknak, akkor ön eldöntheti. Ha nem, mások már eldöntötték ön helyett - s aligha az ön érdekében.

P. B.

Oszd meg a Tumblr-en