Jelenidő
Leckék az életről és a világról2013.04.24.

Örkény István így ír Az élet értelme című egypercesében: "Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára."

Anélkül, hogy kész választ adnánk az élet értelmére a paprikakoszorúból elindulva, kijelenthetjük, hogy az élet egyszerű tényeit szemügyre véve, s ügyelve a gondolatok egy mederben tartására, valóban fontos és érdekes dolgoknak juthatunk a nyomára.

Gondolkodjunk először arról, amit tudunk - nem a tételekről, hanem magáról a tudásról.

Mi az, amit tudunk? Mi az, amiről csak azt gondoljuk, hogy tudjuk? Mi az, amin nem is gondolkodunk, hogy tudjuk-e, mert magától értetődőnek vesszük, hogy tudjuk? Tudjuk-e valójában azt, amit csak elhiszünk anélkül, hogy utánajártunk volna?

Általában azt gondoljuk, hogy alapvetően rendben vannak a dolgok. Ez egyfajta hit, bizalom valamiben, ami nem érvekre, tényekre és gyakorlati tudásra támaszkodik. Ezt hívják úgy, hogy vakhit. Világunk tulajdonképpen erre épül. Minden esetben rossz ez? Természetesen hiszek abban, hogy ha felszállok a buszra, oda fog vinni engem, ami a tábláján szerepel. Ha kiváltom a receptemet a gyógyszertárban, bízhatom benne, hogy az azon szereplő köhögéscsillapítót fogom megkapni, s nem az történik, hogy a patikus hirtelen dévaj ötletétől vezérelve hashajtót ad helyette. Bizonyos mértékű bizalom szükséges a hétköznapi élethez. De vajon a tőlem elvárt bizalom, hit nem halad-e túl az egészséges mértéken?

Hihetek abban, hogy fontos vagyok - hogy azok, akik az információkat birtokolják, szétosztják, az én érdekeimet tartják szem előtt. Hihetem, hogy akik eddig irányították az életemet, az én érdekemben tettek mindent, amit tettek. Hihetek abban, hogy tudom, mi történik körülöttem, hogy értem az életet. Hogy tájékoztatnak mindenről, ami a boldogságot és az igazi életet illeti. Azt hihetem, hogy tudom az igazságot, a teljes igazságot, mindent, amire szükségem lehet. Mindez csak akkor, csakis akkor lehet igaz, ha én vagyok a legfontosabb, ha mindenki az én érdekemet tartja szem előtt, és a javamra cselekszik - és nem a magáéra. Mert ha csak a legkisebb mértékben is a saját érdekeit érvényesíti az, aki az információkat szétosztja, természetszerűleg torzítania kell a híreken. Nem szükséges hazudnia, elég, ha nem mond el mindent, amit tudnom kellene. E pillanatban a valóság máris távol került tőlem - amit láthatok, az csak egy kép. Egy "nem valóság", egy illúzió.

Ön hiheti, hogy sok mindent tud, ismeretei széles körűek és alaposak, a kultúra az, ami értelmet ad mindennek, hiheti, hogy a tudomány világít a sötétségben, s bizonyára megoldja az emberiség problémáinak nagy részét - legalábbis azokat, amelyek megoldása szükséges ahhoz, hogy az emberi faj fennmaradhasson. Minden bizonnyal hiszi, hogy ismeri a tényeket, tisztában van azzal, mi a tudomány mai állása.

Hiszi, hogy vannak gyógyíthatatlan betegségek. Hogy a majomtól származunk, úgy, ahogyan az le van írva, ahogy nekünk magyarázták. Hogy nincsenek olyan bizonyítékok, amik igazolnák, hogy az ember már az úgynevezett őskorban fejlettebb volt, mint ma. Hiheti, hogy a bűnözés legyőzhetetlen, hogy a világ legnagyobb problémája a terrorizmus. És hihet még milliónyi dolgot, amit érvekkel próbál alátámasztani. Szép épület ez, de van egy kis hibája, ami csak akkor derül ki, ha elég közel megyünk hozzá.

A hiba az, hogy ön a felsoroltak közül egyiket sem tudja, legfeljebb hiszi.

Ezek ugyanis nem tények, hanem információk. Ha úgy tetszik, közlemények. Amihez ön hozzájut - amit kap valakiktől esetleg valamilyen céllal -, azok csak információk, amelyek átmentek n+1 szűrőn, hol akaratlanul, hol tudatosan válogatták, szelektálták és közölték ezeket. Ha mindez csak információ, akkor ön nincsen tudatában annak, mi a valóság, csak annyit tudhat, hogy egyet s mást közöltek önnel, elvárva, hogy fogadja el e közleményeket mint igazságokat.

Az ön teljes világképe - ha nem tartalmaz tényleges, valóságos tapasztalatokat - ilyen információkból áll, amit különböző közlő csatornákból szedett össze.

Ezeket a csatornákat iskoláknak, társadalomnak, egyházaknak, társadalmi szervezeteknek, médiának hívjuk. Ha nincs gyakorlati kapcsolata semmivel, akkor nem is tud valós információkhoz hozzáférni, illetőleg nem fogja tudni, mi a hamis és mi nem az. Csak arra hagyatkozhat, hogy mit mondanak egy dologról azok, akiknek szokás szerint hinni kell. Mivel nem tehet egyebet, reménykedik, hogy igazságot hallott. E pillanattól kezdve azt tesznek önnel, amit akarnak, olyan ideológiákat, gondolatokat ültetnek el önben, amilyet csak akarnak. Az információ hatalom. Egy mondás szerint: "Ha a hírek felét hiszed el, okos vagy. Ha azt is tudod, melyik felét, zseniális." Ha az információ hatalom, ezt a hatalmat valakik birtokolják. Akkor ezt őrizni kell, s a hatalom megtartása érdekében fogják használni azok, akik birtokolják az igazságot. Az igazságnál nincs fontosabb. Az igazság olyan információ, amely valós és teljes. Ha nem száz százalékig valós, akkor nyilván hazugság, de ugyanúgy hazugság az is, ha nem teljes. Ha valami kimarad, ha valamit eltitkolnak, nem osztanak meg, mert "veszélyes" - veszélyes azokra, akik birtokolják a hatalmat. Vannak kis hatalmasságok, vannak nagyok.

Nézzünk egy példát. A boltokban kapható húst gammasugárzással csírátlanítják. Ez egy információ, ami nincs a köztudatban, noha elérhető (lenne). De még nem teljes. Csírátlanítják, na és? Tovább eláll, hasznos a kereskedőnek. De mi van akkor, ha ez megöli az értéket is benne? Ha a zöldségekkel is ezt teszik? Mi van akkor, ha közvetlen összefüggés van a táplálkozás és a rák között? Ha mégsem kellene mindent megennem, amit a boltban kaphatok? Ha változtatni kellene az életemen? Nos, itt a lényeg. Azért működhet minden ma úgy, ahogyan működik, mert kényelmes.

A mufti, a rabbi, a lelkész, a pap, a tanár, a pék, a hentes, a politikus, a polgármester, a kőműves, az eladó igazat mond - mert ez így kényelmes. Utánajárni, ellenőrizni, ellenkezni nem kényelmes. Véleményt alkotni, azt képviselni nem konform.

Iparszerű méretekben van jelen a tekintély. Olajozottan működik a tekintélyipar. Ez egy olyan virágzó iparág, amely az információval való kereskedésből él. Nem az számít, hogy mit mondok, hanem az, hogy ki vagyok. A tekintélyipar mindenhol ott van, ez a társadalom egyik jelentős összetartó ereje. Ha a tekintélyeknek ellenállunk, ha szembehelyezkedünk a közfelfogással, akkor lázadók vagyunk - s a lázadók sorsa a lejáratás, a perifériára szorítás, még több és nagyobb tekintély bevetése velük szemben.

Blaise Pascal írta: "Korunkban oly homályosság lett az igazság, a hazugság meg oly elfogadottá, hogy csak úgy ismerhetjük meg az igazságot, ha szeretjük. A gonoszok olyan emberek, akik ismerik az igazságot, de csak annyiban állnak mellé, amennyiben egyezik érdekükkel, egyébként azonban elpártolnak tőle. Az ember minden méltósága a gondolkodásban rejlik."

P. B.

Oszd meg a Tumblr-en